Gergely Tamás: A zselnice ideje
Szíve polip

Komája félreértette: „Polip a szíved?”
Vadmalac elmagyarázta még egyszer – hogy a polip feje az ő szívében, karjai a polipnak kinyúlnak az ő, mármint a Vadmalac testébe, főként a végtagjai mentén. Legjobban a szívében szorít, mint egy nagy marok, olyan.
De ha Vadmalac alszik, azzal visszaszorítja. Van úgy ébredéskor, hogy még a szívében is csak egy kis pont, mint az olajbogyó magja, már nem is szúr, csak jelen van.
„Lesben áll, gondolhatod.”
„Hát ha megijesztenéd?” – kérdi komája. Úgy gondolja, hogy annyira megijedne a polip, hogy kiugrana a Vadmalac szívéből.
„Próbáltam, nem lehet.”

< Mozgólépcső | A kökö meséje >