Gergely Tamás: A zselnice ideje
Quetta vagy Vukovár

Azon már túl volt, hogy: „vele is megtörténhetett volna”. Egy pillantra még látta is, amint ezerfelé szakadt testének részei szállnak a levegőben. Úgy „látta”, mintha ő a földön lapulna, mármint az belőle, aki az események megfigyelője – mintha ő maga nem is egy, hanem kettő lenne –, a teste viszont húscafatokra szakítottan homokkal, földdel elkeveredve félkörben repül fölötte.
A kollégái voltak az áldozatok.
Hogy hol… Quetta vagy Vukovár, tulajdonképpen nem is emlékezett. Amit tudott, hogy mindez a Természet ellen való, s hogy akik robbantottak, az élet szentségére törtek.
„Ezt nem szabad!”
Amikor megszűnt, értette meg, mi a „szentség”

< Humoránál | Ringlispíl >