Molnár Viktor
- NE MOST
-
- hűtőbe e villanásokkal
- fagypont alá
- hogy a nyárban
- fellélegezhessenek
- amikor
- nagybetűs verebek
- szedegedhetik fel
- elvetett magvainkat
-
- NAPJAINK
-
- alkoholittas rezdülések
- búemésztő émelygések
- csak néhány foltot még
- fehér életünkre
- hogy rongyként
- szétterülhess előttem
- mint a letűnt azúr
-
- RÁCS
-
- szavakká degradáltan
- a mozgás is közömbös
- de én ma belevágok magamba
- hogy egyenlővé váltan találkozzunk
- a reggeli bíróság előtt
- bűneink végleteit húzva egymásból
- dülledt szemekkel az égre bámulván
- szétrongyolódott áhitattal
- s meglásd már fekete lesz a fény is
- mikor tovaszáguld sisteregve
- más áldozat után kutatva
-
- FOLYAM
-
- diadalittas szédülések eltűnőben
- a koraeste lepereg a fáról
- az éj derengő folyamai mentén
-
- a fény elhaló kürtjei
- fehér nyögések a
- visszhangmentes messzeségből
- megfáradt arc ráncai az égen
- távol a sűrűség felé botladozik az árny
-
- széthulló táj lüktet a légben
- néma sikolyainkra szú ébredezik
- hajnal-kísértetek kereplése
-
- ŐSZ
-
- csivitelő madársereggel
- az eget piszkítva
- húzol nyugatnak el
- a hollók éneke tudod kedves
- merőben más
-
- MOZDULAT
-
- a reggel acélhuzalai közé szorultan
- az érintések izzadó hanyatlásában
- tekintetedért meredek letűnt egek homályába
-
- a térbe sikoltott szilánkjaink
- nyögtek a fény nedves kéje alatt
- s lázas sziluettek lengedeztek
- az éj szelíd délibábjain
-
- a reggel acélhuzalai közé szorultan
- letűnt egek kékségében fuldokolva
- rebbenésed utolsó oldódás a nyárban
