Wyragh Gábor

(KEDVES ODORICS)

 

gondolom, tudtad te magad is, hogy

majd megírom azt az estét valahogy.

persze, akkor én azt hittem, próza

lesz: bolondozás, juliska, róza,

poénok, peti meg ilyenek.

 

de nem jön mostanában a szöveg,

csak részletek vannak bennem: rögek,

mondatok. és nem nyomom, mert hiába. mint a

homok a vesémben mind ez, mind

azok, még bent megkövülnek.

 

szóval, azt szerettem volna leírni,

azt az estét, tudod, mikor a szavak,

mondatok közt megtaláltam a rést, hogy

módosítsam az irodalomtörténést.

csak most már értelmét nem látom: minek.

 

hogy vers lett, persze annak is megvan

az oka: írni nem, csak szarni ad

papírt az őrültekház gondnoka.

dehát te is tudod, hogy hogy van ez,

hiszen ismered őket, hogy milyenek.

persze más is van, nemcsak papírhiány,

 

mert, mint régi mesékből a rémek,

nem hagynak nyugtot, üldöznek a rímek.

de minek is mondom ezt neked,

láthattad magad is, hogy szörnyek.

 

p.s.

 

azért nem tudom megállni, hogy a

végére egy rímet ne fodoríts-

ak neked odorics, odorics.

 

SZÜLETÉSNAPOMRA

(POST FESTA)

 

nagy köd volt reggel - - -

 

s amint a vidéki bálteremben

kialudt a délutáni fény is,

huszonöt éves lettem én is.

bemondta a tévé, ünnepelt az újság

(ezek a saját ganédombjukat hordják)

szerte,

széjjel...

 

s a beállt - lila - alkonyatban,

mintha élnénk százholdas pagonyban,

marcel kanapéjára menekültünk

(ha egy halottat gyalázok meg akkor se szenvedhettem

volna jobban nem mentem vissza a kerítőnőhöz mert

ezek a bútorok mintha csak éltek s könyörögtek volna

akár a perzsa mesében azok a látszólag holt tárgyak

amelyekben a rab lelkek szörnyű kínokat szenvednek s

szabadulásukért rimánkodnak egyébként mivel az

emlékezet sosem nyújtja időrendben az emlékeket hanem

inkább mint valami visszfényt ahol a részek rendje

felborult később jutott csak eszembe hogy évekkel

ezelőtt épp azon a kanapén ismertem meg legelőször a

szerelem örömeit mégpedig egy kis unokahúgommal

akivel nem tudtuk hová bújjunk el s aki azt a

meglehetősen veszedelmes tanácsot adta hogy használjuk

fel azt az órát míg nagynéném nincs a szobájában),

de a kanapé, mint menzeltől megtudtuk,

szétrepedt...

és a teasütemény is elfogyott - - -

 

anyánk hát olasz tészta főzésébe fogott

s mivel a pastát valakik a falhoz oda - - -,

nyakunk köré spaghettit tekertünk,

a herbáriumba akasztófavirágot szedtünk,

már csak kötni magunkat nem tudtuk hova:

(honnan lábunkat mi is a semmibe lógathatnánk)

hiányzott halálunk

távlata - a gerenda,

melyre a legenda

szerint nagyapánk

maga magát

akasztotta.

 

KONTROLÓR DÚSE

(ALGESZÍRÁSZ, ÚGYSE)

 

alig firkan alig gabajodik

lelkednek ellenőri máris a

kertedbenn lopakodik

 

nem megy be egyenest elébben fel a

tetőre reményve már ráakad

ott egy kidűlt betőre

 

megáll az ajtóban ahogy négyes

buszon a konttyrolór mint a jakmusz

karján oly a trikolór

 

mindent átráz szemét az vagy retli

írógép betűjit ha sarnya

egy szeppre kicseréli

 

füledbe meg söndbe telecsúrja

ne a vocskot a szépet írjad mind

a dragana a céca

 

pedig ha menne egyszer lincébe

frojdval nem gyönne onnan töretlen

észvel megmaradt boggal, úgyse

 

SZERELMES VERS

 

e vers nem lenne ilyen sekélyes,

ha nem lennék gyomorfekélyes.

de a dal dal marad,

hiába marod magad.

a józsef attila józsef attila

kókad a lélek, nyugszik a pilla.

Vége is lesz nemsokára.

Látlak? Ugye! Nem.

Sokára?