I. Bibliai láthatár

Míg testre csapdosott le a máshasznú tárgysor, voltam a türelemre büszke: megcsördül a júdáspénz azoknál - véltem -, kik kiadnak néhány büntetést.

Baljós, tejet ha vág a kés: csodálom, eleddig nem ütöttek, de dobni nem is volt kenyér, nem is a Könyv volt a merész, egyre ment ige s igenév, valahányszor az ütöttek ütöttek...

Baljós, tejet ha vág a kés: csodálom, eleddig nem ütöttek, talán a szenvedély enyész, talán csupán a dobókedv lohad: nem érte kár, mi megvéd; a bibliai láthatár kihagy, a legteljesebb kívülállás, ez a nemlét -, ha a tárgyak után főre hull most mind a megmaradt salak.

Csodálom, ismét, a nagy dobás után kihegedt teret: a szex appeal eme látható világban kevés.

Eljött a nap, üresen rángat, szélverés lenget kitartott ablakszárnyakat; mit elhagy függöny, villog az tükre betámasztva - a homlok nyomával a gondolat-nyomat: mi rátapadt félig, félig a földbe temetve többet mond el a fóliadarab; repeg a műanyag.

Enyhén szólva is, amit hagytak, a teremtő utáni minden mű hanyag: kinn a gyökér és ami úgy tenne, menne - a kerékagy öble is színültig agyag; repeg a műanyag, belőle hallatszik, hogy a hajnal most hasad.

Elhagyott buldózeren, földrevert Góliáton át halk zaj, a száraz ballangó szalad: szól, mint a rádió, minduntalan ez a hajnali hasad; eltépni egy rostélyt a roncstól, a centrifugától, hová be a hulló táj halad; tűnjön, Quijote(!), megfogtál vitorlát, forgatod a malom-világot magad.

II. Ránőni nyújtózik husáng

Be jó kis gravitáció ez a mai!

Kiált föl közbül az első, aki a gyorsított jelenetben - látni, - fölsül.

Pályája megtört, vonzódott, vétett, futott és ismeretlen űrbe lépett.

Hallatszanak - belül a burkon - otromba léptek: az űrhajósok egy égi év után találomra ma visszatértek.

Lebegnek léggömbként kékes káposzták között, míg le nem engedik őket hézagok, közök.

A kertbe ült ki Kepler, s kerengett fej saláta, s én jegyeztem sorra az ő-se-látta föld-égi esti dolgokat -, s mi mindent megtettünk, ne szóljon közbe gondolat!

("A művelt földön, nem tétova, ki művelt, ha puskával is jár-kel, valamint ha tűvel, míg elzuhan lassan, bús feje után: ránőni nyújtózik husáng".)

III. Békésebb e rovartemetőnél

Semmi sem marad meg fogvásó keserének, a bogyó zölden, pirosan édes, mahagóni a húson, maghéjt von arcra napsütés.

Most érezhetem azt, akar engem, levélél nem karmol, tövis nem lep el, ahová becsapódom, kráter körül az élet árnyékkal lep meg és legyez.

Semmi sem békésebb e rovartemetőnél, hány láb leragasztva, hány kékes szárny dül el, muslicák végzik a harmat csapdáiban: állna a sereg, indák, kacsok, sarjak, felderítőbe küldve a vadhajtás!

A birs alatt, mi szintén fattyat tol előre, fekszik az űri, velem a rakétahüvely.

Míg csomót fúr meg a szú, lejegyzem: van haza, amely ezt tűri; sőt, szinte üzenem: csak így üzemel.