Új ország

Azt mondja, abban az országban, ahol most él, ugyanolyan társasházak épülnek, mint mifelénk. Ám az ott lakó emberek, ha késő este érnek haza, nejlonharisnyát húznak a fürdőkád csapjára, hogy a fürdővíz zuhogása ne zavarja a szomszédok pihenését. S ez, mint mondja, nem túlzott elővigyázatosság, mert ha nem így történik, a szomszédok komolyan rászólnak az emberre. A kisebb városokban azt is szóvá teszik, ha a jövevény, aki lakást bérel néhány hónapra, beveszi az ablakból a muskátlikat, vagy ősszel, az első fagy után nem söpri el idejében a járdára hullott faleveleket. Mint ahogy azonnal följelentik a hosszú ideje ott dolgozó vendégmunkásokat, ha megtakarított pénzükből disznót vesznek, s az otthoni szokások szerint levágják.

Azt mondja, a falu régi kúriájában élő negyvenes, sovány, szőke férfi, valami művészféle, a telet a fővárosban tölti, csak áprilisban tér haza. Láthatják a kovácsoltvas kerítés mellett elsétáló falubeliek, ahogy minden délután a kertben járkál, vagy egy összecsukható széken üldögél a fenyők alatt. Néha összegyűjti a sárga fóliát a medencéjén, és órákig úszik. Ilyenkor késő estig a vízben marad, néha mozdulatlanul áll, aztán megmozdul, láthatóan azért, hogy hullámokat indítson a karjaival.