- Versek
-
- I. díj
-
- Falak
-
- elől és hátul
- Falak
- jobbról és balról
- Falak
- Falak
- között vagyok
- Falak
- a négy fal között
- Négy fal között
- a Falak
- Négy fal között
- vagyok
- a Falak között
- A Falak bennem vannak
- Falak
- fölül és alul
- kemények
- és nagyok
-
- Mégse döntsétek
- le a Falakat!
- köztük vagyok
-
- Sic itur ad astra
-
- téged is
- érezni is
- a létet is
- becsülni is
- meghalni is
- egymásért is
- megélni is
- csak azért is!
-
- Elveszett illúziók
-
- Emlékszel, barátom?
- vesztünkre belekóstoltunk
- Krisztus vérébe
- Forgattuk szánkban
- Ízlelgettük, s nyomban
- Szíven ütött a felismerés
- A pap hazudott nekünk:
- A kehelyben bor van.
-
- Fél lábbal a sírban
-
- Sírgödör szélén állni
- Lelátni a mélységbe
- A mély sötétségbe
- A sötét messzeségbe
- A múltad is viszontlátni
-
- Magány
-
- Megint elmúlt egy nap.
- A fáradt idő terhe alatt
- Leszállt az est.
- Fejemben káosz, nyugtalanság.
- Falon a fénynek fém-árnyékán
- Dagad a csend.
-
- Lépcső
-
- ha élek - remélek
- ha remélek - tévedek
- ha tévedek - csalódok
- ha csalódok - szenvedek
- ha szenvedek - sorvadok
- ha sorvadok - meghalok
-
- A Rák jegyében
-
- Sír a tenger
- de mintha nevetne
- Hulláma a partig kúszik
- majd siet vissza a mederbe
- mint aki veszélyt sejt
- Nincs ereje elszakadni
- S nézd!
- amott a pajkos hullám-fiú
- csobbanva csapódik neki
- a kemény sziklafalnak
- s ájultan hanyatlik vissza
- anyja keblére
- mintha mentsvára
- s édes börtöne volna
- Nevet a tenger
- de mintha sírna...
-
- Könnycseppek
-
- Két csepp könny
- egyik keserű
- a másik - igazgyöngy
-
- A nap végén
-
- Nyári alkonyatkor
- az ólomlábon járó
- lusta sötét árnyak
- életrekelnek
- s nekifeszülnek
- a házunk fehér falának.
-
- Bakos Adolf
- Gimnázium, Óbecse
-
- II. díj
-
- Ami hasonlít
-
- mintha önarckép lenne
- valaki mástól
- rólam.
-
- Vágyakozás
-
- Bár méz lehetnék csepp ajkadon.
- Szádat elhagyó zsongó dallamok
- ragyognak,
- Úgy érzem,
- Egyszerre a Hold s a Nap vagyok.
- Aranytörzsű fa
- Úgy csüngöm rajtad, érett fa,
- mint ékes gyümölcsöd.
- Mélybe csobbanó rubinsmaragd.
- Nehéz völgyek hűvösén,
- meztelen nőttünk.
- Földünk hamvas ég.
-
- Honvágy
-
- Lelkemre az égből száz emlék hull,
- nehéz,
- a mélybe magával húz.
- A sötétben pókhálót sző mellemre,
- pórázon húz pokolba s mennybe.
-
- Szilánkok
-
- Friss hó esett
- láttam pelyheit
- csikorgó gyöngyeit
- (megnyíltak)
- telet bontó szirmai.
- Hallottam,
- a kút vizének
- halálsikolyait
- eltört
- késhegynyi titkait
- éles tükreinek pengéit.
- Fehér hóban
- fehér szárnyakkal fürdő galamb
- Puha hamuban
- Vele olvadtak meztelen talpaim.
-
- Altatódal
-
- Még ott porlad
- kútvíz, istálló, zöld fű
- széna
- szaga
- Belealszanak -
- a templomok,
- a házak
- - az éjszakába.
- Sötét tükrök nyílnak
- (a tükörképek másolatok)
- Lakatlan várak.
- fényesszőrű
- kőrparipák járnak,
- nyergük tükör
- a szélben tükörképek
- szállnak
-
- Csigaívek
-
- Partravetett habtestek
- Vörös karcolatok
- hullámsír mámorában
- aszalódott jégvárak
- (nincs több nyálka)
- lépcsők, kiégett szobák, füstös öltöző, kiégett szobák
- Letűnt fekete
- fehér képek
- fénypercek
- Benne rab koloncok
- ismétlődő visszhangok
- a mélység
- moraja
- moraja
- a (mérföld)kőnek
- lépcsők, kiégett szobák, füstös öltöző, kiégett szobák
- fülünk kagylóvázában zümmögnek.
-
- Alliteráció(k)
-
- torz tisztaság
- vélt valóság
- hamis hajnal
- nádszínű nap
- édes éjszaka
-
- Gutási Kati
- Vegyészeti-Élelmiszeripari Középiskola, Csóka
-
- III. díj
-
- Kibérelt varázsszőnyegen
-
- I. Omladozó magány-oszlopok
- Egy baleset emléke
-
- A kezem a zsebemben volt
- Magasfeszültségű áramkörök
- kibérelt varázsszőnyegén
- repültem neki
- az Ajtónak
- melyről meghagytad hogy csak
- kopogásra nyílik.
-
- Önkívület
-
- A téboly felhasítja aurámat
- Kilök magamból
- Rámszakadt gondolatoktól kilapítva testem
- Az egyszer-már-megtörtént átgördül fejemen
- Tudatom csak befogadni képes
- A magyarázat megint kövület marad
-
- Megváltás
-
- Amikor jöttél
- beomló magány-oszlopaim
- térdre zuhantak
- s nyomorékká tették
- az alattuk kuporgó
- embert.
-
- Játék az ellopott lírával
- "A végzet vadul vonz, és mély, mint a tenger."
- (W. H. Auden)
-
- A Végzet vadul vonz és
- mély mint a minta -
- nyomat nyomorúsága
- szomorú szemed széteső színeiben,
-
- Bumeráng
-
- Szabad útra engedlek
- hogy magam mellett is tartsalak
- s ha egy kicsit szeretsz
- utad távolra visz
- hogy sokáig nézhessem
- visszatérő arcodat.
-
- Betolakodó
-
- Nyomot hagyó ős-kellemetlen gondolat
- ne járj többé csizmában
- az agytömb bugyrain
- ne kergesd az ott élő
- apró állatokat
- ne taposd a mohát
- ami benőtte falait.
-
- Kapu
-
- Lehunyt szemed távolra lát
- s engem nem talál
- oly közel vagyok tán
- hogy nem keresel
- a kaput mégis nyitva hagyod
- hogy beszédüljek mocsaradba.
-
- Mélypont
-
- Keresve azt ami hiányzik
- mindig másra találva
- maradék agysejtjeimet felajánlom
- kísérleti célokra...
-
- II. Veled és körülötted
-
- Prológus:
- színre léptek a színtelen szeretők
- lábuk nyoma sem vöröslő már
-
- Önfosztás
-
- a törődés tudatában
- (a tudat hasadásában)
- neked adtam mindenem
- föltűnést nem keltve vele
-
- Iránytalan mozdulatok
-
- puha kis huppanásokat játszom veled
- veled
- és körülötted
- magamon is ugrálva
- el-elcsúszok néha
-
- Mellékszerep
-
- szerelmem kisajátítja az út legjobb részét
- szerelmem csak kísérem
-
- Igeidők (jövőtlenül)
-
- levágattad hajad a fekete múltat
- a jelen még alávalóbb
-
- Karrier
-
- szikkadó alapanyag vagyok
- ihlettelen tenyeredben
- melyből egykoron még
- becézve ettél
-
- Szerelmed
-
- centivel mérhető
- hazugságok
- között
- súlyos semmi
-
- Artikulálatlan panasz
-
- mennyivel könnyebb lenne
- gyűlölni téged
- mint javadra tisztogatni emléked
-
- Hamvasztó
-
- megemészthetetlen zöld színeid
- feketévé nyugszanak már
-
- Elégia
-
- léptem metszette árnyékodat
- csak léptem
- és nem értelek utol
-
- Előled
-
- a fény - glóriás anya
- megsejtett kötényébe rejtőzni
- belétakarózni szemöldökig
-
- III. Találkozásokk
-
- 1.
- közeledsz
- egyre csak közeledsz
- csak felém
- mondod Nálam keresed
- kérdem amit Tőled várnék
- ha nem tudnám
- miért felejted mindig otthon?
-
- 2.
- feléd fújom buborék-örömöm
- s te megütöd
- ahogy szárnyaiddal csapkodsz
- fölöttem
-
- 3.
- csalódott arcomon nyugszanak szavaid
- ne! immár ne töröld le őket
- valaki jár köztünk
- érzem
- felperzsel maga mögött mindent
- s csak a csend marad - lángokban
-
- 4.
- (Epilógus)
- valahol találkozunk majd
- s újra eljátszuk a szerepeket:
- te újjáéledsz a halálban
- míg én visszapusztulok az életbe
-
- Horvát Dóra
- Zeneiskola, Szabadka
-
- Diákzsűri
- II. díj
-
- Egyre megy
-
- Béna némaság...
- Néma bénaság...
- Horpadó vakolat...
- Rothadón tapogat...
- Szendergő alak...
- Keserű salak...
- Hóhér török...
- Bókért ölök...
- Vétketeknek vére...
- Véreteknek vétke...
- Gyötrelmes törvény...
- Förtelmes örvény...
- Kesergő kötelék...
- Temető töredék...
- Komor nyom:
- Kétely-megye
- Nyomorgom:
- métely kegye...
-
- Morzsányi szerelem (I.)
-
- Szeretnék
- Szívedhez szegődni
- Szabad-e szívemnek
- Szilajon szeretni?
- Óh, mondd, szabad-e
- Ha számtalan szent
- szabályt kell megszegnem?!
-
- Morzsányi szerelem (II.)
-
- Megszegett tilalmak
- Szerelmet siratnak.
-
- Jövőnk
-
- Zavaros láp-lepte vágyon
- átgázolnak minden álmon.
-
- Torz képzelet
-
- Kókadón fortyogó
- békanyálcafatok,
- fonnyadó gondolatok
- halmozta
- kátrányfergeteg termett
- megtorpant útjelzők alá
- megmentve
- terhes látomásba botló
- hólyag-tekintetek
- erjedt zuhatagától.
-
- Gyónás
-
- Templomod márványszőnyegén
- vonszolja magát egy
- kölcsönkapott elmetélt gondolat
- integetve
- az önmagát megosztó kárhozatnak.
-
- Hideglelés
-
- Vonuló termeszhad
- tiporta
- megkövült tűzhólyag
- mámorát
- roppanva száguldó
- ködviaszon át.
- Támad vacogón
- hörgő
- lázas rohanás
- szívbillentyűm
- hunyorgó rettegés
- rágja át.
-
- Börcsök Tünde
- Gimnázium, Óbecse
-
- III. díj
-
- Csalódás
-
- Elfordultál
- Fülembe sírva
- Megbánó
- Fekete imát
- Közben
- Pislogva szemelt
- Fehér gyöngy eső
- Ajkaim fölött
- Szívem mögött
- S már vonszolnám
- Szétmarcangolt
- Lelkem: megkövült
- Bűvös gyenge
- Mézes ajkad
- Rabja vagyok
- Tekinteted üressége
- Némán elemészt
- Üszkös leheletével
- Körbecsókol a magány
- de a lélek utolsó
- Színeivel még
- Téged őriz a vágy
- Ajkad utolsó ölelését
- Mit lopva itt hagytál
- Amikor még nem TE voltál
- Amikor még ENYÉM voltál
-
- Álom
-
- Elém tűnik
- Alvadt agyú
- Penge szagú halálom
- Midőn
- Vérző ereimben
- Még zakatol az élet
- A kaszás már
- Zsibbadtan
- Nyeli velőmet
- S vonagló kínom
- Vergődve vörösen porlad
- A letűnő naplabdák
- Temetőjében
- Hol sárgán szikráznak
- Tompa szilánkok
- Míg szerelmünk delén
- Megölöm a vasárnapot
-
- Manapság
-
- véres nyomortanya
- a világ
- hol esténként
- megvakulva
- nyilall be
- a valóság
- s a csend zúgását
- megtörve
- süketen jajdul fel
- milliók sikolya
- ott
- hol vérízűek
- a lepergő könnyek
- s meggyalázott
- egy nemzet
-
- Anya
-
- Rám mosolyognak
- spirituszba fagyott
- életdarabkák
- köztük keresem
- hajad barnáját
- tested bársonyát
- s amikor meglelem
- gúvadt üveges szemmel
- ölelem hogy
- megkocsonyásodott
- pupillád
- döbbenten beleremeg...
- s én csak ölelem
- hisz tőled kaptam
- képzelt-csodás életem
- bár viaszosan bűzlő
- szürke arcod
- és mindig érezni fogom
- tavasz-illatod s
- szomjazni anyai csókod
-
- Újhelyi Karolina
- Zenta