Bodor Anikó
Tisza menti népdalok
A Tisza mente bőséges népdaltermése méltán híres szépségéről, gazdagságáról. Aki hallott már énekszót, amelyet a Tisza az alkonyat csendjében visszhangzik, nem felejti el soha.
Ha megkérdezik, milyenek is a "tiszás" dalok, először is a folyót emlegető dalszövegek jutnak eszünkbe, amik olyan bőséggel özönlenek, akár a Tisza áradása. Ilyenek, mint pl.:
Sej, a Tiszának mind a két partja sáros, / Közepibe fehér hattyú lëszállott, / Két szárnyával széjjelveri a habot, / Sej, most tudtam mëg, hogy a rózsám elhagyott.
Vagy: Kiöntött a Tisza vize messzire, / Valamënnyi szép kislány volt, elvitte. / Fogja ki hát mindënki a magáét, / Në szeresse sënki a másikáét! // A Tiszának aranybetű a neve, / Írígyëmnek száradjon lë a nyelve! / Írígyëmnek nem kívánok ëgyëbet: / Sosë lássa mëg a csillagos eget! // Nincsen kedvem, mer' elvitte a fecske, / Ëgy magos jegënyefára lëtëtte. / Maj' lësz kedvem, visszahozza a szélvész, / A Tiszából maj' kifogja a révész! // A Tiszának mind a két partja sáros, / Ára járnak a kék ingës bëtyárok. / Édësanyám, én is kék ingët vëszëk, / Esztendőre kék ingës bëtyár lëszëk!
És még nagyon hosszan sorolhatnánk. A nótás kedvűek maguk is bizonyára százszámra kerítik elő a Tiszát emlegető dalszövegeket, szinte kifogyhatatlan mennyiségben, akár népdalokat, akár műdalokat. Próbálják csak meg!
A "tiszás" dalok gazdag tárházának egész egyszerű technikai, prózai magyarázata van az érzelmi okokon kívül: két szótagos név, amivel a rímfaragók könnyen elboldogulnak. A Duna mentiek szívesebben emlegetik a Dunát (jogosan), de nekik is könnyű a dolguk, a Duna is két szótagos. Hosszabb neveket már nem olyan egyszerű beilleszteni a népdalsorok szabvány-szerkezetébe, ezért ritkábban emlegetnek ilyeneket. Az eljárás jogos, hiszen a népdal közkincs, tehát mindenkié. A nevek szabadon cserélhetők. Ki hová való, aszerint alakítja, helyezi be a szövegbe saját folyójának, falujának a nevét kedve és ügyessége szerint.
Ezúttal inkább olyan népdalokat és balladákat vennénk szemügyre, amelyek nem is emlegetik a Tiszát, vagy ha igen, a Dunával együtt. Olyanokat, melyek az itteni (vajdasági) Tisza mentére jellemzőek, vagy azért, mert itt termettek, vagy azért, mert csak itt őrizték meg őket egy hajdanán általánosan elterjedt, egységes hagyományból. Ki ne hallotta volna ezt a közismert dalt, például?
Az 1. kotta szövege
- 1.
- - Hej, halászok, halászok,
- Merre mén a hajótok?
- - Törökkanizsa felé,
- Viszi a víz lefelé.
2.- - Hej, halászok, halászok,
- Mit fogott a hálótok?
- - Nem fogott az ögyebet:
- Vörös szárnyú keszegöt.
3.- - Hát a keszeg mit öszik,
- Ha a hálóba töszik?
- - Nem öszik az ögyebet:
- Petrezselyöm gyükeret.
4. - Hej, halászok, halászok,- De szennyes a gatyátok!
- Talán nincsen babátok,
- Aki mosna reátok?
Törökkanizsa (Novi Kneževac), Sós Mihályné Törköly Erzsébet (75).
Bodor A., 1993.1
Ezt a nálunk széltében-hosszában énekelt dalt - iskolában is tanítják (tanították) - csak az Alföld déli része ismeri. Ezenkívül még csak észak-keleten van róla egy kevés gyűjtött adat.
A másik nagyon népszerű szöveg adatainak zöme főleg a bácskai Tisza mentéről került elő. (Zenta, Kevi, Magyarkanizsa, Horgos, Oromhegyes és egy ludasi is. Bizonyára több is gyűjthető még.) A legkülönbözőbb dallamokon éneklik, főleg olyanokon, melyek népzenénk legújabb rétegéből származnak, de régebbi dallamokon is. Egy felsőhegyi változatát mellékeljük új stílusú dallamon:
A 2. kotta szövege
- 1.
- Volt énnékëm édësanyám, de má' nincs,
- Mer' elvitte a szëgedi nagy árvíz.
- Kilenc napja már, mióta halászom,
- Nagy az árvíz, könnyeimtől nem látom.
- 2.
- Kihalásztam édësanyám kendőjét,
- Zöld selyëmmel kivarrattam a szélét,
- Közepibe búbánatot rakattam,
- Hej, Istenëm, de árvának maradtam!
Felsőhegy, Szabóné Puskás Mária (41). Burány Béla, 1954.2
Egyik dal sem említi a Tiszát, mégis nyilvánvalóan tiszaiak, legalábbis elterjedtségük tükrében. Lírai dalaink "eredetével" csak ritka esetben lehet elszámolni ekkora valószínűséggel. Dallam- és szövegtípusaik nyelvterületünk egészének általában több földrajzi egységére is jellemzőek. Könnyebben meghatározható a ritkább adatú, régiesebb műfajú balladák földrajzi hovatartozása.
E tekintetben Kálmány Lajos szegedi származású papnak (1852-1919) lehetünk különösen hálásak. Az ő gyűjtői tevékenységének jóvoltából maradtak ránk olyan egyedi balladaváltozatok, melyek a teljes magyar nyelvterületen csak a szegedi kirajzású bánáti dohánytermesztők falvaiból kerültek elő, mint pl. a magyarszentmihályi Török rabolta lány vagy a padéi Töröktől hazaszökött lány.
- A török rabolta lány
Lefelé folyik a Tisza, Duna vize,- Azon mén, azon mén egy szép aran gálya,
- Abba van, abba van egy csúf török vajda.
- Arra mén, arra mén komáromi szép lány,
- Két korsót karjára, úgy mén a Dunára.
- - Adjál vizet, adjál, komáromi szép lány!
- - Hogy adjak, hogy adjak, te csúf török
- /vajda?
- Te Duna közepin, én a Duna szélin!
- Nyújtsa az korsaját: fogja fehér karját,
- Rántja az gályára, gálya tetejire.
- - Ölelj mög hát engöm, komáromi szép
- /lány!
- - Öleljön mög tégöd pokolbéli sátán!
- - Csókolj mög hát engöm, komáromi szép
- /lány!
- - Csókoljon mög tégöd vadbéli oroszlán!
- - Feküdj le hát mellém, komáromi szép lány!
- - Feküdjön le melléd magyarok fegyvere!
- Pofonvágta vaskesztyűvel. Folyt a piros vére orrán-száján.
- - Dunának feneke: koporsóm feneke,
- Dunának két széle: koporsóm két széle,
- Dunának habjai: az én szömfödelem,
- Dunának halai: koporsóm szögei,
- Dunai halacskák: az én siratóim,
- Az égi madárkák az én éneklőim.
- Halászok, halászok, dunai halászok,
- Csütörtökön délre engöm kifogjatok,
- Engöm kifogjatok, el is temessetök!
- Ruháim, ruháim, legszöbbik ruháim,
- Szögrül lehulljatok, összeboruljatok,
- Úgy tudja mög anyám, hogy engöm
- /sirattok!
- Beugrott, beugrott Duna közepibe;
- Halászok kifogták csütörtökön dé're.
- Legszöbbik ruháji szögrű' lëhullottak,
- Szögrű lëhullottak, össze jis borultak.
- A'rú tutta mög az anyja, hogy möghalt a lánya.
Magyarszentmihály (Mihajlovo), Kálmány Lajos, 1914.3
- A töröktől hazaszökött lány
Folydogál, folydogál- A szép Duna vize,
- Rajta mosakodik
- Piros szép Örzsébet.
Rajta mossa, rajta- Két szép fehér karját,
- Két szép fehér lábát,
- Piros szép orcáját.
Mingyá ott mögfogta- A föl-török basa.
- Mönnek űk, mönnek űk
- Törökország felé.
Eccörcsak azt kérdi- A föl-török basa:
- - Piros szép Örzsébet,
- Szeretsz-ë engömet?
- Ha nem szeretnélek,- Mög së fogtál vóna!
- Mönnek űk, mönnek űk
- Törökország felé.
Mögént csak azt kérdi- A föl-török basa:
- - Piros szép Örzsébet,
- Szeretsz-ë engömet?
- Ha nem szeretnélek,- Mög sëm fogtál vóna!
- A föl-törököknél
- Esik nagy vendégség,
- Álom bort is iszunk,- Piros szép Örzsébet,
- De të mög në igyad,
- Ha szeretsz engömet,
- Mert ha të mögiszod,
- Örökre elalszol!
A többi mögitta,- De ű mög nem itta,
- A többi elaludt,
- De ű el nem aludt.
Mögfordult, mögfordult- A hazája felé,
- A hazája felé,
- Édösanyja felé.
- Nyisd ki, anyám, nyisd ki- Rostélyos kapudat!
- Nyisd ki, anyám, nyisd ki
- Gyantáros ajtódat,
- Mer mingyá itt lepnek
- Azok a sátányok!
Mikor mán az anyja beeresztötte a lányt, akkorára odaértek a törökök.
- Mönj el, sátány, mönj el,- Në késértgess ëngöm!
- Nincs énneköm lányom,
- Dunába halászom!
- Kilenc hete elmúlt,
- Miúta keresöm!
Tizönkét forgácsom*- Dunába keresi!
- Elbútatta a lányát, nem találták mög a törökök, oszt elmöntek.
* Vízen úszó, égő szurkos forgács
Magyarpadé (Padej). Kálmány Lajos, 1891.4
Mindkét ballada a török hódoltság szorongásait idézi. A magyarszentmihályi ballada témája, a katonák által elrabolt lány halálba menekülése a megbecstelenítés elől viszont más népeknél is ismert. Valószínűleg a legkorábbi francia ballada-átvételek közül való, a 14. század elejéről, ahogyan Vargyas Lajos véli.5 Az egyetlen fennmaradt változat - minden költői szépsége ellenére is - elég kopottnak látszik, nem tudhatjuk, mennyire maradéktalanul tartotta fenn az egykori teljes hagyományt, de megőrizte a nyugati ballada fő vonásait.
A padéi balladának nem ismerjük egyetlen idegen megfelelőjét sem. Középkori, valószínűleg még török előtti ballada kopott maradványa. "Ezek a Szeged vidéki balladák a török uralom alatt elszigetelődött és középkori hagyományait megőrző magyarság hagyományaiban maradtak csak fönn, s egymásra sokban hatottak. Töredékes voltukban is valami összefüggő hagyomány-részt tartottak fenn. A töredékességet sokszor mesei elemekkel pótolják ki."6
Dallamaikat, sajnos, nem ismerjük. Kálmány - korának irodalmi érdeklődésű gyakorlata szerint - dallamokat nem jegyzett le, bár a Török rabolta lány balladájának kivételesen elküldte a kottáját is az Ethnographia szerkesztőségébe, de ott az elkallódott. Habár a Tisza mente egyedi darabjaiként örvendezhetünk nekik, szövegeik a Tiszát és a Dunát, vagy csak a Dunát emlegetik.
Egyéb középkori eredetű balladaritkaságainkhoz tartozik a Révészek nótája is. A ballada ugyan nem csupán nálunk fordul elő, de a nyelvterületnek csak néhány részére jellemző, mint a Dél-Dunántúl, a bácskai Duna mente, a bácskai Tisza mente és a távol eső, északi Nyitra vidéke. Nálunk a Duna menti Gomboson és a Tisza bánáti oldalán gyűjtötték Kálmány után még viszonylag késői időkben is, így szerencsére jellemző dallama is előkerült. A szövegekben itt sem szerepel kötelezően a Tisza, egy Kálmány-gyűjtötte magyarszentmártoni (ma Románia) változat pedig a Dunát emlegeti.
A történet lényege a nő becsületének megvásárlása: az asszony egyre többet ajánl a férfinak, hogy az teljesítse kérését, végül lányát vagy magát kell adnia. A témát más népek is ismerik. Vargyas Lajos 14. századi eredetűnek véli.7 Régiségéről árulkodik ún. strófaismétlő szerkezete is, de dallamai is, melyek leggyakrabban az ún. Rákóczi-nóta dallamkörébe tartoznak. Ennek írásos feljegyzései a 17. század végéről származnak,8 de eredete valószínűleg jóval korábbi. Ebből a dallamkörből bontakozott ki a későbbi Rákóczi-induló is, melyet Berlioz, Liszt és Erkel feldolgozásai is népszerűsítettek.
A Vajdaságban számon tartott változatok zöme már csak töredék. Egyetlen egyházaskéri alak képviseli csupán a teljes strófaismétlő formát, ennek dallama viszont bizonytalan.
- 1.
- - Hej, révészök, révészök,
- Jó lelkű révészök!
- Vigyetek átal a vízön!
- Vigyetek átal a révön!
2.- - Nem löhet, galambom,
- Nem löhet, angyalom!
- Alacsony a ladik orra,
- Átalmögy a szotyé** rajta!
3.- - Hej, révészök, révészök,
- Jó lelkű révészök!
- Vigyetök átal a vízön!
- Vigyetök átal a vízön!
4.- Van egy nagy acskó aranyom,
- Azt is néktök odaadom,
- csak Vigyetök átal a vízön!
- Vigyetök átal a vízön!
5.
- Nem löhet, galambom,- Nem löhet, angyalom!
- Alacsony a ladik orra,
- Átal mögy a szotyé rajta!
6.
- Hej, révészök, révészök,- Jó lelkű révészök!
- Vigyetek átal a vízön!
- Van egy kökényszömű barna lányom,
- Azt is nektök odaadom!
7.
- Mindjárt, galambom,- Mindjárt, angyalom!
- Magas lött a ladik orra,
- Nem mögy át a szotyé rajta!
- Valami tekintélyös személy vót. Asszony.
** vízbe esett hó, ami még nem fagyott jéggé
Egyházaskér (Vrbica), Igrizsán Pál (70). Paksa Katalin, 1968.9
Az ép dallamokat őrző csonka szövegek sorszerkezetében meglepődve ismerjük fel a háromtagú, ún. "Balassi-sort",10 mint egyetlen strófát. Mivel a magyar népdalok strófaszerkezete tömegében négysoros, sokáig csonka formának tekintették. A gyűjtésekből azonban nyílvánvaló, hogy ez a sor önálló szerkezetként is él. Pálóczi Horváth Ádámnak az 1800-as évek elejéről származó gyűjteményében11 szinte szóról szóra egyező dallamát találjuk a következő változatnak:
A 3. kotta szövege
- 1.
- - Révészek, révészëk,
- Jó révészmestërëk,
- Vigyetëk át a Tiszán!
2.- Van még ëgy forintom,
- Azt is néktëk adom,
- Csak vigyetëk a Tiszán!
3.
Elvitték uramat,- Hét kis árva maradt!
- Vigyetëk át a Tiszán!
4.- Van ëgy selyëmszoknyám,
- Azt is néktëk adnám!
- Vigyetëk át a Tiszán!
Magyarpadé/Mohol (Padej/Mol), Vlasity Károlyné Zélity Klára (47, 62).12 Burány Béla, 1975, Bodor Anikó - Burány Béla - Németh István, 1990.13
A Révészek nótájának nálunk gyakoribb dallama az előző Pálóczi-félével rokon, de kiegészült négysorossá, fríg hangneme pedig dórrá az által, hogy a záróhangot nagy szekunddal mélyebbre viszi. Ez a jelenség is régies, a hangnemek rögzülése előtti állapotokat idézi.
A 4. kotta szövege
- 1.
- - Révészök, révészök,
- Szép nevű jembörök,
- Vigyetëk átal a vízën,
- Vigyetëk átal a révën!
2.- - Nem lëhet, angyalom,
- Nem lëhet, galambom!
- Nagy a Tisza vize árja,
- Kisodor a ladikából!
3.- - Van ëgy zsák aranyom,
- Mög ëgy szép lëányom.
- Azt is nektëk odaadom,
- Vigyetëk átal a vízön!
Magyarmajdány/Csóka (Majdan/Čoka), Jasura Józsefné Gyémánt Rozália (63, 71). Paksa Katalin, 1968,14 Kónya S., 1976.15
Magyarmajdány (Majdan), Pióker Illésné Gyémánt Viktória (72). Burány Béla, 1975.16
Végül egy olyan újabb betyárballadáról is szólunk, ami nem csupán a Tisza mentéhez kötődik, de közvetve mégis ide kapcsolódik, mert keletkezésének helye az Alföld. Bogár Imre balladája az egész nyelvterületen elterjedt, számos változata ismert (nálunk, a Vajdaságban pl. 62-t tartunk jelenleg számon). Az első gyűjtések idején Erdélyben még ritka volt, Moldvában pedig ismeretlen. Ma már Moldvában is éneklik, méghozzá a Tisza nevének emlegetésével. Szép, régies szövege valószínűleg korábban kialakult, Bogár Imre nevét csak utólag illeszthették bele.
Bogár Szabó Imre 1842-ben született Nagykörös határában. 1861 telén kezdett el betyárkodni a Duna-Tisza közén. A betyárkodás fél évnél sem tartott tovább, a bukás máris bekövetkezett: 1862 nyarán elfogták, majd kivégezték. Az akkor húszéves, "igen szép külsejű és arcú, leventei termettel, majdnem gyermeteg ifjúsággal deli szépség - és az Isten képmását viselő arcvonásokkal" jellemzett betyár kivégzése Pesten nagy esemény volt. "Ezernyi ezer ember lepte el az utcákat", amikor "virágkoszorúval a kezében a vesztőhelyre szállíttatott" - tudósít egyik korabeli újság. Nyilván a nagy érdeklődés volt a fő oka, hogy Bogár Imre nevéhez a legszebb betyárballada fűződik, melynek nyolc év múlva már feljegyezhették első népi változatát is. A ballada szinte semmiben sem egyezik a törvényszéki iratokból megtudható valósággal: sem az elfogás körülményei, sem a Duli Marcsa szerető nem felel meg a tényállásnak. Az aranyos-gyémántos ábrázolás nyilván a betyár sokat emlegetett szép külsejének a számlájára írható. A ballada azt mondja el, amit a nép törvényszerűnek tartott a betyárok életében. Bogár Imre balladája igen sokszor a Megszólaló halott középkori eredetű balladájával keveredik. Ezt a keveredést a két ballada azonos versmértéke teszi lehetővé (gyakran azonosak a dallamaik is), és nyilván a ponyvairodalomnak is szerepe van a felújítás roppant népszerűségében. Még a moldvaiak is ismernek ugyanilyen kontaminációkat, és ezekben a Tiszát emlegetik.
Dallamai igen sokfélék. Általánosan elterjedt, jellemző dallama valószínűleg szlovák eredetű, idegen járású dallam, mely táncra is alkalmas. Ebből a műdallamból alakulhatott át a magyar népzene szellemében a következő változat is.
- 1.
- Zavaros a Tisza,
- Nem akar higgadni.
- Az a hírös Bogár Imre
- Átal akar mönni.
2.- Átal akar mönni,
- Lovat akar lopni,
- A zëntai zöld vásáron
- Pénzt akar csinálni.
3.- Pénzt akar csinálni,
- Bölcsőt akar vönni,
- Azt a hírös Duli Marcsát
- El akarja vönni.
4.- - Kocsmárosné, hallja:
- Van-e vacsorája?
- - Van vacsorám, paprikás hús
- Vendégök számára.
5.- - Kocsmárosné, hallja:
- Van-e barna lánya?
- - Barna lányom, vetött ágyam
- Vendégök számára.
6.- - Kocsmárosné, hallja:
- Száz icce bort adna?
- Mögkíná'nám a vármögyét,
- Hogy ne lögyek rabja!
7.- Huncut a vármögye,
- Nem iszik belőle,
- Mert a szögény Bogár Imre
- Most van a kezébe.
8.- - Nézz ki, rózsám, nézz ki
- Ablakod firhangján!
- Itt viszik a Bogár Imrét
- Sötét pejparipán!
9.- Arany a kantárja,
- Ezüst a zablája.
- Az a hírös Bogár Imre
- Annak a gazdája.
- 10.
- Harangoznak dére,
- Pont tizenkettőre.
- Hóhér mondja már Bogárnak,
- Lépjön föl a székre.
11.- Föllépött a székre,
- Föltekint az égre:
- - Jaj, Istenöm, sok rablásom
- Mos' jut az eszömbe!
12.- Mögöltem egy bojtárt
- Hatszáz forintjáé,
- Beledobtam a Tiszába
- Piros pej lováé.
13.- Tisza be nem vötte,
- Partjára vetötte.
- A'ra mönt egy halászlegény,
- Hajójába tötte.
14.- Föl is vitte Pestre,
- Ki is doboltatta:
- - Kinek veszött szőke fia?
- Itt van a hajómba!
15.- Odamögy az apja,
- Kőti, de nem hallja:
- - Ke'j föl, ke'j föl, kedves fiam,
- Gyere velem haza!
16.- - Nem möhetök haza,
- Mert mög vagyok halva.
- Szép fekete kis mellényöm
- Testömre van fagyva.
17.- Odamögy az anyja,
- Kőti, de nem hallja:
- - Ke'j föl, ke'j föl, kedves fiam,
- Gyere velem haza!
18.- - Nem möhetök haza,
- Mert mög vagyok halva.
- A szép szőke, göndör hajam
- Homlokomra fagyva.
19.- Odamögy babája,
- Kőti, azt möghallja:
- - Ke'j föl, ke'j föl, kedves rózsám,
- Borúj a vállamra!
20.- - Nem borulok rája,
- Rég mög vagyok halva.
- Szép fekete vikszos csizmám
- Lábomra van fagyva.
21.- Csináltatsz-e, rózsám,
- Valamély koporsót?
- - Csinátatok, kedves rózsám,
- Diófakoporsót!
22.- - Kiveretöd-e majd
- Valamély szögekkel?
- - Kiveretöm, kedves rózsám,
- Arannyal, ezüsttel!
23.- - Kikésérsz-e, rózsám,
- A falu végéig?
- - Kikísérlek, kedves rózsám,
- A sírod széléig!
24.- - Möghúzatod-e hát
- Azt az egy harangot?
- - Möghúzatom, édös rózsám,
- Mind a tizönhatot!
25.- - Eltemetsz-e, rózsám,
- Valamély helyekre?
- - Eltemetlek, kedves rózsám,
- Virágos kertömbe!
26.- Kijapadt a Tisza,
- Csak a sara maradt,
- Möghalt szögény Bogár Imre,
- Csak a híre maradt.
Törökkanizsa, Sós Mihályné Törköly Erzsébet (75). Bodor Anikó - Paksa Katalin, 1993.17
Az itt bemutatott néhány lírai dal és ballada csupán ízelítő a Tisza mente gazdag dalterméséből. A bánáti uradalmak cselédsége sokkal régiesebb hagyományokat őrzött meg, mint a bácskaiak. De így is egyre kevesebbet zeng belőlük vissza a Tisza. Az idő könyörtelen pusztítása miatt sokuk már örökre elnémult. Illő, hogy közművelődésünk legalább papíron megismerkedjen velük. Nagy kár volna végleg elfelejteni őket.
Jegyzetek