Csáth Géza: A muzsika mesekertje
6. Egy kéziratban maradt tanulmánytöredék
[A tervezett könyv tartalomjegyzéke és első fejezete]
Tartalomjegyzék
- 1. Az élet - mozgás (változás).
- 2. A művészet - élet.
- 3. A zene - élet.
- 4. A zene Schopenhauer szerint: micsoda.
- 5. A ritmus és melódia kialakulása példákkal. (A munkadal nem lehet primér. A szerelmi dal az elsődleges képződmény.)
- 6. A legelemibb dalforma példákkal. (Magyar nóta.)
- 7. A zene története, a nagyzenei formák fejlődése.
- 8. A hallás fejlődése. Az opera és instrumentáció.
- --
- Wagner és Beethoven, Puccini.
- A zeneművészet nagyjai; mindenkiről pár jellemző szó.
- Az ionelmélet jó, mert hiszen az atomokat nem bontja.
Az élet - mozgás
I.
Az életnek csak egyetlen jelensége van: a mozgás. Amit látunk, amit felfogunk belőle: arról végső elemzésben kiderül, hogy mozgás, mozgás és ismét mozgás.
A mindennapi tapasztalás bizonyítja, hogy a tárgyak a föld felé esnek, azaz hogy a földnek vonzóereje van. Eötvös Lóránd báró bebizonyította, hogy a földnél jóval kisebb tömegek is (például egy hegy) a tömegükkel arányosan szintén rendelkeznek vonzóerővel. Ebből belátható bizonyítás nélkül is, hogy a legkisebb tömegű anyagnak: a paránynak szintén tulajdonsága a vonzóerő. Mi következik ebből? Képzeljünk el egyetlen anyagparányt (atomot) az üres térben. Bármily nagy vonzóereje volna is, nem hozhat létre mozgást, sőt el se mozdulhat a helyéből. Ellenben: mozgást kapunk, ha tőle bizonyos távolságra egy második atomot képzelünk el. A két atom a bennök levő vonzóerő révén kölcsönösen hat egymásra, vonzzák egymást, egymás felé mozgásba jönnek. Ez a legegyszerűbb mozgás, amelyhez csak két atomra van szükség, hogy létrejöhessen: az elemi életjelenség, az életnek a legegyszerűbb mintája és formája, amely azonban egyúttal a legbonyolultabb, legmagasabb rendű anyagrendszerekben is tulajdonképp teljesen ugyanilyen, azonos.
Ez a mozgás tehát mintája és példája minden képzelhető életműködésnek, magának az Életnek. Mintája minden fizikai, kémiai, biológiai, patológiai, sőt asztrológiai jelenségnek is.
Atomok hatnak egymásra a bennök rejlő vonzóerő révén: íme ebből származnak az összes életjelenségek, azaz - mozgások. Például:
Minden, amit az életben látunk, kivétel nélkül ezt hirdeti, ezt bizonyítja, ezt mutatja : "Íme, atomok hatnak egymásra!" Az égiháború, az eső, a hegyomlás, az utcán felbukó kisgyerek, a kutya, amely csont után szalad, a hajnal, az alkonyat, a csókolózó szerelmesek, az író, aki a papirosa mellett ír... mindez: atomok egymásra hatása és mozgása.
II.
Az összes fizikai, kémiai, biológiai tapasztalatok, törvények és igazságok csak ezt a föntebbi principiális élettörvényt mondják el különböző fogalmazásokban. Valamennyi csak erre jut, erre konkludál - hogy tudniillik az élet: atomok egymásra hatása. Newton törvénye, Kopernikusz törvénye, a kémia törvényei, a biológia megállapításai mind csak arról világosítanak fel, hogy hát hogyan is történik ez a mozgás, milyen sokféle változatai, kombinációi és permutációi mennek végbe a természetben. A mozgásnak eme kiszélesített fogalma szerint tudniillik az atomok minden helyzetváltozása, azaz minden kémiai jelenség: mozgás. Márpedig a szerves és szervetlen élet egyaránt kémiai változások sorozatának tekinthető. Tehát mozgásnak tekintendő: az érzékelés, a gondolkodás, az izommunka, a csírasejtek keveredése stb... mert mindezek a folyamatok, alapjában: kémiai változások és más módon fel sem foghatók. Viszont ez a felfogás, ez a látás a természet minden jelenségéhez kulcsot ad és a lehető megismerés legtávolabbi határvonaláig vezet el bennünket.
III.
A mozgási optimum
Már most térjünk vissza az elemi életjelenséghez, az egymásra ható, egymás felé mozgó két atomhoz. Tegyük fel, hogy két arany-atomról van szó, tegyük fel továbbá, hogy a közöttük lévő távolság igen kicsiny, mondjuk 1/100.000-rész milliméter. Amint az atomok egymás felé közelednek: a sebességük egyenlő marad, megvan azonban az a tendenciájuk, hogy ezt a sebességet lehetőleg növeljék. Törekszenek a lehető legnagyobb mozgásra: a mozgási optimumra. Erre egy módjuk van: ha szervezetbe lépnek, ha egy organizmussá alakulnak, ha rendszerbe egyesülnek a legelemibb organizmus, a molekula alkotására. (Ez esetben: aranymolekula.) A molekula azonban nem képzelhető el más módon, mint hogy az a két atom mozgó rendszere. Egy kis világegyetem ez, amelynek napja nincs, csupán két bolygója, amely két bolygó az ellipszis-alakú pálya két, geometrikusan ellentétes pontján egyenlő sebességgel kering. Ezzel nem állítjuk, hogy a két atom sebessége a pálya különböző fázisaiban nem változik, hanem csak azt kívánjuk hangsúlyozni, mint magyarázó, feltevésünkhöz tartozó tényt - hogy a sebességük minden időpontban egyenlő. Ezeket a mozgó anyagrendszereket a maguk ultarmikroszkopikus valóságában ma még nincs módunk megismerni és tanulmányozni. Lehet, hogy sohase is lesz rá módunk. Azonban a csillagos ég mikroszkópjai: a távcsövek módot adtak reá, hogy az anyagrendszereknek néhány valóságos szisztémáját megismerjük. Ilyen szisztémák: a.) a föld a holddal b.) a nap a bolygókkal és azoknak holdjaival, szóval a naprendszer c.) két vagy több nappal bíró, bonyolultabb naprendszerek. Ezek az óriási organizmusok, amelyeknek életét nagy fáradtsággal, évezredek szívós munkája árán kilestük, leírtuk, hogy azután a leírásokból, a tényekből valahogy kiokoskodhassuk ennek a mozgásnak, ennek az életnek a törvényeit. Ezeket a törvényeket fel kell használnunk és fel szabad használnunk. Amint a föld vonzóereje volt az első és egyetlen objektív tény, amely szükségképp rávezetett arra a következtetésre, hogy tömegnek, tehát a legkisebb tömegnek (az atomnak) is vonzóereje van - éppúgy matematice következik, hogy ugyanazok a törvények, amelyek ezeknek az óriási tömegeknek (nap, bolygók) a mozgásában érvényesülnek: érvényesek a náluknál végtelenül kisebb tömegeknek, az atomoknak a mozgásában is. Miután látjuk, hogy az életben nincs más, mint mozgás, miután látjuk, hogy minden jelenség csak mozgás, nem lehet és nem szabad feltennünk, hogy ez a mozgás valahol a mikroszkópi méretek határain alul megszűnik. Képzeljük csak el a naprendszert ultramikroszkópos formában. Tegyük fel, hogy egy sok atomból összetett vegyület-molekuláról van szó, amelyben a különböző atomok nagysága ugyanazt az arányt tünteti fel, mint amelyet a naprendszer napja, bolygói és holdjai képviselnek. Ha a tömegek aránya ugyanaz, akkor a mozgások arányának is azonosnak kell lenni, miután a mozgásnak végeredményben csak egy fajta determinánsa van, s ez: az egymásra ható tömegek vonzóereje, amely viszont csak a tömeg nagyságától (minőségétől) függ. Fogadjuk el ezt, amit a kémia még nem bizonyított, se amit valószínűnek kell tartanunk, hogy a különböző elemek atomjainak nagysága, tehát vonzóereje is különböző, és akkor nem lesz nehéz ezt a naprendszert - ezt a molekulát-elképzelni.
A központban egy nehéz fém (például ezüst) atom van, ez a nap. A bolygók különböző S (kén), As (arzén), O (oxigén), Nitrogén stb. atomok. A föld a holddal - egy Oxigén és egy Hydrogén atomból álló rendszer; (úgynevezett gyök, olyan formáció, amely magában meg nem állhat, mint ahogy egy Oxigén és egy Hydrogén atomból álló molekula nincs is, és sohase is jöhet létre, ellenben a H(1)O(1) gyök igenis szerepel számos molekulában.) A Jupiterre a maga kilenc holdjával szinte találhatunk kémiai analógiát - de nem ez az, ami bennünket érdekel. Mi csak azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy ebben a láthatatlan kis molekulában az atomok belső mozgásának lefolyása teljesen azonos kell, hogy legyen a naprendszerbeli mozgásokkal. A Kopernikusz-, a Newton- és Galilei-féle törvények épp úgy érvényesek itt, mint amott. Ha az erők aránya, a tömegek száma és viszonya azonos - a mozgások lefolyásának, végbemenésének is azonosnak kell lenni. Nem lehet másképp. Kérdés, hogy lehet-e ebben kételkedni? - Nem. Képzelhető-e élet, amely nem mozgás? - Nem. Képzelhető-e anyag, amely nem mozog? - Nem. Képzelhető-e másvalami, mint anyag? - Nem. Képzelhető-e mozgás, amely nem az anyag alaptermészetében, a tömegben, a vonzásban leli eredetét? - Nem. Ha a nagy tömegnek és a kisebb tömegnek a vonzóerejét, mint principális tulajdonságot bizonyítottuk, lehetséges-e a legkisebb tömeget enélkül elképzelni? - Nem.
[ OSZK. Fond 457/25.]