Bal kéz, toll, színesceruza.
holtomiglan személyességgel

mekegve ülünk, rakétákat sodorva papírgalacsinból
ungyi-bungyi reptetjük rakéta, gagarin, csillagok, sikít a hold,
csillogok, felfénylek ölelésedben, lehunyva az apró mesepillákat,
pogánytársaságban bal kéz, toll, ugri-bugri színesceruza,
vele csíkosruha pingál, ajtót is, harmatosat, kipöttyözve irányt,
és utat, holtodiglan korrigál, pedig termálvizet bugyogtatna,
tentézhetne hatvan fokon, akár picike magot operálna,
bolyongana bonyolult géntérképeken, ám fűszálakat számol,
hibái töredező fűszálait, száznál újrakezdi
ha újrakezdi
 
bal kéz, a toll, a színesceruza és a
korsó jéghideg szánalom, ahogy korrigál
újra hunyorog a napkorongba, újragondolja a kíméletesebb kreol-
halált, felélesztene darázspotrohot, és karcolgatna igazmondó
légypiszkokat, talajt fogunk, bevetettet, füveset, mert számunkra
még nem minden a hétvégi bevásárlás, mi ultra-light kenyeret
babusgatunk, megszedjük zsebeinket ragacsos tegnap-
cukorkákkal, idecsődítjük a napfogyatkozást, megkóstoljuk:
mindent a szájnak, bármit a szemnek
majd beszűkült szemekkel csapódunk
a vasfüggönynek