Ágytól, asztaltól

 

nemcsak üres batyuval bólogatók

lélegzik erejét, bajait súgja már rég,

haldokló bögrealjba visszhangzik,

búját törten sodorja arréb

 

arréb, ötvennyolc felé, itt több is

bámul, lesik a vörös hegeket, hjaj,

rég lekapartad már, évtizede is,

tempóba menetel a szapora strázsa,

láncszemébe ha belegabalyodsz,

jegyezd meg, tenyered emeld feljebb,

hogy felhők szoruljanak a körmöd alá, és

lehörpinthesd a krémhabbá verődött eget

 

s ha érzed jóllaksz, köszönj nagyot,

csúszva nyelj és folytasd,

mert dúsan lakomáznak az urak

ordít a rendszer: vigyázzanak!

 

mesélt kurta farkú malac

kódot kiköpsz, nyugton maradsz!