Torkodig még éppen felérek!

 

ringását kezdi zsenge nyugágya,

ágyáról lelibbenve a lélek,

a torkodig még éppen felérek,

kezem lesz halálod melegágya

 

kérdem, jó így? remélem megérted

nem adhatok levegőt már mára,

ez volt tűrésem túli határa

mindenik szavamat versbe mérted,

 

s határa még az utolsó szónak

ha hatágra tűz fel engem a nap

tán tudod, nekem akkor is szólnak

 

még ma este betelik a kalap,

a pap utólra megáldd téged is,

homlokodra kis keresztet harap