Éjig tartó l'amour

 

magamba vájok, mint

egymás husába a hegyek,

szálkáinkat húzzuk ki hára

legyünk végre némberek

 

tépjük négyre

összes lóherénket

s herénket zacskóstól,

megerjed a tenyértócsa,

ajkad újra belémkóstol

 

s szabom rád a paplant,

hogy aláférjen az etyepetye

 

éjig tartó a l'amour,

mosatlanul fogunk kezet