A lebilintsezett honfiak

 

véső ideje volna már, hogy a "szőke tiszán"

rendezzék a világ dolgait, ha nem is a

mennyből zuhantak közénk

szikrázva egymásra néznek

ottókám pistám és ljubókám

három őskanizsai diszkrécióban ébredés

nyelvöltögető költői nyelven

saját verseik szilánkjaiként mondanák,

lebilintsezve meghonosodtak itt

 

a szél majdan odébblibbenti a levelet

filantróp módon kél a kapcsolat

a természet társaságában

önmagukból már ez is

átlapozható