Enúma Elis

télitiszta, hegyes itt a levegő
beborít a súlytalanság érezhetetlensége

az égre egyszerre gurul fel a Nap, a Hold, a Csillagok

alattam párhuzamosan lüktető utak

~ szállok ~

szárnyamtolla ráhullik egy rézkeresztre

majd nekemfeszül a kelekótya szél

ott lent feketefehér szarkák vagy macskák vagy szemetek

beirdalt hegyeken szőlőkarók

~ lebegek ~

a bodrokon túl mállik el kacajom

mikor észreveszlek és felédkanyarodom

(l)égi játékká ízlelem hosszú tekinteted

hiába bújsz el egy holdacska mögött

~ repülök ~

Isten riadt tenyere

madárrá simogat