Szavak

Már oldalakat írtam tele neked,

mégsem mondok semmit.

Csak szavaim vannak,

melyekkel viszonyunk kibélelhetném,

de épp ezek keltek most szárnyra

s hagytak itt a feszítő nap alatt állva.

Ha a távolságot, mint üveggolyót

egy acélkalapáccsal széttörhetném,

le se bagóznám szavaimat.

Kezembe, szájamba fognálak,

előbb megráználak, mint

Krisztus a vargát, majd

körbetekernélek mozgásom gyolcsával,

hogy ágy(ék)a légy keserves kínzatásumnak.

Ám addig is maradnak a szavak.

Bepókhálósodott, finoman metszett,

foglalat nélküli gyémántok,

mik sebesre bökik bévülről

az ujjam begyét kikívánkozhatnékjukkal.

Levélben, telefonban, e-mailen.

Hasztalan üldözlek.

A rekesz, melybe mondataim fogadtad,

gravírozott üvegkoporsóvá zárul.