egy vásárhelyi öreg kúthoz

Vöröss István emlékének

 

 

 

 

 

valamikor megfürödtek

csobogásodban a csillagok

s nap hevétől szikkadt pórok

vén korsaja hűs vizedben visongott

ma csak békés oroszlánok

őrzik apadó vized

áradó magányod áramát

és lázadnak a szúnyogok