megcsonkolt fák gyökerein.

Hervay Gizella emlékének

 

megcsonkolt fák gyökerein szívott

földédes anyatej

ömlik szét számban

 

testvéreim voltatok galllyak

rőzsetűzként lobogjatok

a történelem süket pusztaságában

 

*

a bedeszkázott ég repedésein

csorduló méz a napfény

fekete nászban fehér gyászban a föld

céduláikat vesztett halottak

menetelnek a homokban

az emlékezés aszott sivatagán át