megcsonkolt fák gyökerein.
Hervay Gizella emlékének
 
megcsonkolt fák gyökerein szívott
földédes anyatej
ömlik szét számban
 
testvéreim voltatok galllyak
rőzsetűzként lobogjatok
a történelem süket pusztaságában
 
*
a bedeszkázott ég repedésein
csorduló méz a napfény
fekete nászban fehér gyászban a föld
céduláikat vesztett halottak
menetelnek a homokban
az emlékezés aszott sivatagán át