vidámpark

 

"a föld alatt bújdosó napot

fejünk fölé kivezénylik

szemünk láttára megvakítják

már csak kopasz koponyánk fénylik"

Hervay Gizella

 

már csak rémes álmaim vidámparkjaiban

az elvarázsolt kastély csak tapogatható

sötét folyosóin a gyomor helyben marad

s én körülötte fordulok a pattanásig

feszített kötelek mint az idegek

már csak egy csipeszen függünk

 

torzít a hold

kövér törpe leszek tükrében

hosszú sovány csillagok

szitakötők gombostűvel kitűzdelve

 

szoknyád fellebben

láthatatlan óriás sóhajt álmában

arcra borulva könyöke két hegy csúcsán

- pihen

 

kitátott szájában apró hangyák - emberek

a mindenség vajon elnyel-e?

már csak egy csipeszen függünk

a feszített kötelek mint az idegek