mint most, mert ma

 

 

mint

céduláját vesztett halott

kerültem melléd

lombja-kókadt törött törzsű fához

ki hullakamrák melegével jöttél

a kifordult belek igazában

lárva-langyú hidegben

ölelések imájával

 

most

kinek agyát lúgozták

fehér már minden

csak-a-csontja-maradt-valóságunk

részeg kéj a vert-ablakú éjszakában

 

mert

zuhanok akár kényszer-taszította

bélsár pöcegödrök csúcsára

s te velem zuhansz-e

a béna lüktetések tiszta mocskába?

 

ma

céduláját vesztett halott

- fekszem melletted

lombja-kókadt törött törzsű fánál

ki hullakamrák hidegében jöttél

lárva-langyú meleggel

ölelések imájában