Hármas, avagy a változó környezet
- Péter, 35-40-es férfi.
- Kérelmező, sötétebb bőrű, 40-50-es férfi. Törve beszél magyarul.
- Ágnes, közel a harminchoz, elegáns ruhában, kb.10 évvel fiatalabb P.-nél.
(Íróasztal, három szék, magnó, mikrofon, esetleg írógép, a Kérelmező belép. )
PÉTER: Üljön le! Na, oda-oda..., igen, hmm, nos, ebben az országban kíván letelepedni... Érti, amit mondok?
KÉRELMEZŐ: Természetesen... Ismerni nyelvet... Igen, vágyom..., Önbe... ország. (Mosolyog.)
PÉTER: Miért? Érti? Mi-ért?
KÉRELMEZŐ: A klíma nem olyan jól lenni, de az emberek very nice, élet... pardon, az élet very good, itt, a nyelv is...
PÉTER: Hát nem is tudom... Hehehe... Ön, mit szól ehhez Ágnes?
ÁGNES: Semmit.
PÉTER: És miből kíván megélni? Uram!
KÉRELMEZŐ: Van két kéz, látni? Erős lenni kéz, becsületes lenni, dolgozni, nem guevermentet, az államot használni, nem kérni utcán pénzt, Ön pénzére vigyázni, yes, strong man jönni... Na, mit szól?
ÁGNES: Ezt írjam?
PÉTER: Nem, várjon... Csak lassan... Tudja, megbeszéltük. Majd intek.
KÉRELMEZŐ: De, írni, írni, hogy mondani: Ön... szép... ország... Igen. Itt és most... szép... hehehe.
ÁGNES: Köszönöm... (zavartan)
PÉTER: Persze-persze, ez nagyon szép, amit Ön mond, de... izé, milyen végzettsége van?
KÉRELMEZŐ: Smart lenni..., én megélni... Megtanulni utcák neve, autóban ülni, vinni embert ide-oda, itt mindenki siet..., it`s good for a business..., looking..., mozgás van! Éjjel sok részeg ember taxit kiabál. Alkohol jó...
PÉTER: Persze-persze... Taxizni akar? Jól értettem? Nálunk?
ÁGNES: Írjam?
PÉTER: Igen, Ágnes, írja, taxizni akar...
KÉRELMEZŐ: Yes, taxidriver..., vinni mindent..., kedves ember itt élni... Igen, a klíma rossz..., nyáron jó..., Halászbástya, fokos, kisüsti, lángos, há-zi-bor, paripasörény..., szőrén ülni... demizsont.
ÁGNES: Ez olyan franciásan hangzik... Írjam? (Nevet.)
KÉRELMEZŐ: Üvegvisszaváltó, ez lenni nagyon szép szó. Lenni poéta költemény. Emberek szeretni itt üvegvisszaváltót, nem? Sok ember előtte. Everytime! Mindig lenni mozgás... Nálunk más..., tilos sok-sok ember együtt! Csak ünnepelni. Karnevál, you know it? Yes, tudja, sok turista jönni én országba..., menni tenger..., nálunk, kedves ember jönni... Most én jönni! Visszaadni! Vállalkozni! Itten!
PÉTER: Mit akar Ön visszaadni? Van valami iskolai végzettsége?
KÉRELMEZŐ: Várjon! (Papírt húz elő, olvassa.) házasodni, apóst átölelni, szomszéd-dal sört inni verandán, erkélyen cigarettázni, hír-adót nézni, este meg... hehe..., na-nana..., you know!
ÁGNES: Ezt honnan vette? (Nevet.)
KÉRELMEZŐ: Nem jól mondani? Ki-húz-ha-tó-k-k-kaka-NEM-kanapé! Re-re, mindegy. Rekamé. Híradó, vitron. Nem-nem! Vitrin! Váza, kábeltévé! Paaaaneli! Te jó ember vagy!
PÉTER: De itt nálunk nehéz az élet!
KÉRELMEZŐ: Az élet mindenütt nehéz... (Nevet.), nem tudni? Mindig itt lenni? Nem tudni máshol lenni? Soha? Mindig ezt nézni? Well, nálam otthon very hard élet van. Egész nap ülni melegben, autóban, várni... Jönni utas. Érti? One dollárt fizetni one ember. Van kérdés? Egyszer ember jönni innen, adni legtöbbet. 20 dollárt adni turista ember. Jönni innen, hozzám, idiot, hehe... Ez az ország akkor jó nekem, gondolni én, mert itteni ember adni 20 dollár? Pedig vinni oneway, csak egy nő vele, ember, érti? Much money, az ország kicsi! Gondolni én, lenni kis ország gazdag, vagy lenni agyak kicsik? Gondolni: ez jó nekem!
PÉTER: Na, álljon meg a verekedés... Ön azt akarja mondani, hogy itt csupa hülye... Még ilyet! Figyel Ágnes? Jön ez a..., szóval, ez az izé úr, uh, jól van, ez szabad ország, itt mindenki abba törli a lábát, akibe csak kedve, ugye, itt..., jönnek-mennek az emberek.
ÁGNES: Ne mondjon ilyeneket, nem szeretem a durvaságot...
PÉTER: Két napja ül ezen a széken, és máris rám szól? Írja Ágnes: a kérvényező vállalkozó volt hazájában, személyszállító-kisiparos. Iparos! (Gúnyosan mosolyog.)
ÁGNES: Péter! Miért mondja ezt? Olyan helyesen mosolyog. Különben, nem vonhatja felelőségre azért, mert valami újgazdag palit a szeretőjével 20 dollárért hurcolt azon a ... Hol is van az a sziget?
PÉTER: Messze Ágnes, nagyon messze, nekem mindig is messze lesz. Pedig ülni a medence szélén, integetni a pincérnek. Felemelném karomat, és azt kiáltanám: Hé, Camparit, de pronto! Subito, mondjuk, ez volna napi torna. Ott végre embernek érzeném magamat. Annyira embernek, hogy nem is akarnék más lenni, csak ember! Érti, Ágnes? Ön biztosan ismeri ezt az életérzést?
ÁGNES: Azt hiszem, nem.
PÉTER: Miért akadékoskodik, maga drága? Csak elképzeltem, milyen lehet a medence szélén..., este meg a bárban tülekedni. Táncolni, nőre vadászni.
ÁGNES: Nézze Péter, 10 óra van, éhes vagyok. Az éjjel rosszul aludtam. Szeretnék végre egy kávét. Maga meg húzza itt az időt! Mi volna, ha szépen kikérdezné a tisztelt külföldi urat, aztán ráütné a pecsétet az aktára, én pedig átmehetnék a büfébe. Nos? Kérdezzen végre! Tegye a dolgát!!!
PÉTER: Ejnye Ágnes, nem érti a tréfát? Na, jól van! Figyeljen, kérem! Szóval, magát üldözték a hazájában? Po-li-tical agression... against you?
KÉRELMEZŐ: Yes! Engem, kérem, nagyon üldöztek szeretett, gyönyörű hazámban. Pedig csakis tiszta igazat mondtam, kérem. Embert nem szabad nyomni, vesszen agresszió. Ne toleráld az intoleranciát!
PÉTER: De szépen betanultad! (Nevet.)
ÁGNES: Péter...
PÉTER: Miért nem így van? Eddig nem tudott a nyelvünkön, most meg folyékonyan magyarázza, hogy: szeretett, gyönyörű hazámban... Különben meg, bízza csak rám a dolgot, nem az első pacienst kérdezem, tudom, mit csinálok...
ÁGNES: Valóban, az a hír járja, maga aztán tudja, mit csinál.
PÉTER: Ágnes, kedves-drága Ágnes... (Csókot küld a lánynak.)
KÉRELMEZŐ: Kéremszépen... (Suttog.)
ÁGNES: Péter, ezt már tegnap megbeszéltük. Igaz? Nem bizalmaskodunk!
PÉTER: Ágnes, drága, ma van a születésnapom. Legalább erre legyen tekintettel.
KÉRELMEZŐ: Kérem szépen, nem veszekedni itt. Én fontos! Én százszor újra elmondani, otthon nehéz élet. Elmondani, elhagytam gyereket, már elmondani tegnap, anyám beteg nagyon, folyik fekete vér ki a száján, én elmondani, yes, elmondani bajt a téren, police zártak be, vertek meg, mondani azt, megerőszakolt..., azt is mesélni, nagyon ütöttek fejemet, ütöttek talpamat, ütöttek vasajtóba fejemet, bogarat enni éjjel, lenni éhes, lenni szomjas, lenni nagyon álmos. Éjjel jönnek mindig, ütik fejedet, húgod kurva, hallod, ordít katona, we fuck your sister, mondani. Később jönni ember börtönbe, nemzetközi szolgálattól, kérdezni engem, jó itt, stupid man kérdezni, God, it was a stupid man, nem-nem jó itt, nem, de nem mondani, hallgatni, ülni sarokba. Nem nézni katonára, nem nézni riporteremberre, mert este jönni tiszt, kötni kezedet föl, ütni megint, mit tudni ti ketten..., o God..., itt ülni asztalnál, venni ceruzát szádba..., suck on the...
PÉTER: Ágnes, egy kis szünetet?
ÁGNES: Háááát...
PÉTER: Nos, uram, ez nagyon megrendítő... Ez tényleg. Ez mérhetetlenül..., nem is tudom.
KÉRELMEZŐ: Yes. Tudom, higgyen el..., nem könnyű nekem.
PÉTER: Ez valóban megrendítő, de mister, ezt hallgatom ám egész nap. Van valami bizonyítéka? Erre, amit itt előadott!
KÉRELMEZŐ: Tessék?
PÉTER: Bizonyíték! Várjon... Ööööö..., várjon, na, Ágnes, kérem, mi is... Tud maga angolul? Persze, hogy tud, maga jó iskolába járt...
ÁGNES: Prooooooooof, evideeeeeeeeeeeeence... Fotó, okmány! Demonstrálni!
PÉTER: Yes, proof, miszter! Bumáska! (Halkan.) Túlságosan lazán, könnyedén mesél. Tudja Ágnes, aki valóban szenvedett, szemérmes. Azok gyakran sírnak az emlékektől.
KÉRELMEZŐ: No. Semmi. Verni engem! Ütni. Szökni tankerben, az óceánt nem is látni, lent tankerben ülni, büdösben, szarban, üvölteni egymással... Örökké csak üvölteni... Lopni mások.
PÉTER: Talán seb?
KÉRELMEZŐ: Tessék?
ÁGNES: Hátadon! Seb! Örség puff-puff, te jaj-jaj, vér, seb, heg? Rab voltál, igaz? (Gyöngéden)
KÉRELMEZŐ: Igaz.
ÁGNES: Jönni, izé..., katona, igaz? Katona éjjel verni, így..., puff-puff, ütni! Bottal, te ordítasz, katona veri a kopasz fejedet..., igaz?
PÉTER: Talán nem is akarja, Ágnes, nem is akarja ez érteni...
ÁGNES: Mamád él még? Anya! Mama! Mutter. Mother? Mamuska?
KÉRELMEZŐ: Nem. Senki-senki! Család nincsen. Dead.
PÉTER: Mi van a dad-del? (Röhög.) Az apja ezek szerint még él? Na várjon csak! Hagyja Ágnes, majd én! Uram, most arról szól a dolog, hogy magának meg kell győznie, érti, engem, hogy magát bántják, kínozzák, megölik, ha innen visszamegy. Magának most el kell magyarázni, figyel, hogy nagyon veszélyes otthon, a hazájában. És mondja el azt is, hogy mit csinálnak magával, ha mégis visszaküldöm. Mi történik ilyenkor? Magának meg kell győznie, engem, érti, nézzen rám, ha magával beszélek, hogy nagyon fontos, hogy beengedjem ebbe az országba. Ebbe az országba, ahol élek! Ahol biztonságban lesz, érti? Hozzánk Mister! Felfogta végre, hogy maga kér, kérelmez, kunyerál, én pedig eldöntöm, maradhat-e, vagy mennie kell vissza oda, ahonnan jött... Maga most és itt tőlem függ! Ezért most magának az igazat kell mondania, mert különben repül sebesen vissza. A tiszta igazat akarom hallani! Mert hazug ember van nálunk is. Szemétláda nem kell több ebbe az országba! Tolvajból, csalóból, sikkasztóból, köpönyegforgatóból van elég. Szóval, hogyan is volt azzal a börtönnel? Ki verte magát és miért?
ÁGNES: Írjam? Ezt írjam most?
PÉTER: Majd szólok!
KÉRELMEZŐ: Nem tudom bizonyítani. Nem bizonyíték, hogy most itt lenni? Ki megy hazájából ki, ha nem muszáj? Ki megy el? Ki akkora hülye? MONDANI! GYORSAN! KI JÖN ONNAN KI? VERNI MAGA IS? (Üvölt.)
PÉTER: Nyugodjon meg, ennek semmi értelme...
KÉRELMEZŐ: De-e, nem! Nem tudni bizonyítani, de tiszta igazat mondani, hogy járni gyűlésre, este otthon ülni, csak egyszer mamát bántani rendőr, a bolt előtt, a mama mindig nagyon hangosan beszélni. Rendőr vinni mamát, verni mamát. Reggel keresni mindenhol. Itt nem mama, ott nem mama, senki nem tudni, senki látni mama, érti, menni-menni, keresni! Aztán mondani őr, mama ott börtönben, pince, menni oda, pénzt adni őrnek, de a mama mosolyogni, nem mondani, ki bántott, de látni, vér jönni alul a testéből, látni, hogy lélegezni nem tudni jól, de mama mosolyogni... A mama mindig mosolyogni...
PÉTER: Aztán? (Le-föl járkál.)
KÉRELMEZŐ: Aztán mama... meghal. Meghalt! Odabent, börtön.
PÉTER: Aztán?
KÉRELMEZŐ: Kérni, hogy eltemetni. De nem adni oda. Test kell nekik. Mama teste. Nem adni ki, menni innen, mondták. A mama beteg, menni innen. Kiabálni velem. nem látni a mamát. Többé nem!
PÉTER: Aztán?
KÉRELMEZŐ: Aztán taxival betörni rendőrség ajtaját. Hehe, nézni, nagyon. Ezt látni amerikai filmben. Férfi autóval betöri a rendőrséget. Lőtt is, hehehe, rendőrök szaladni. Látni ezt a filmet? Jó volt! Akcsen!
PÉTER: Maga is lövöldözött?
KÉRELMEZŐ: Nem. Nekem nincs pisztoly. Vesszen agresszió! Eleget mondani kérvényhez? Elég szenvedni, hogy bejönni hozzád? Országodba?
ÁGNES: Tényleg ma van a születésnapja, Péter?
PÉTER: Mit csináljak ezzel az emberrel? Mindig én kapom az ilyen..., menjen ki! Várjon a folyosón. Szünet! Pause! Later..., close the door! Please!!! (fáradtan)
ÁGNES: Péter?
PÉTER: Tessék?
ÁGNES: Adja meg az engedélyt. Tegyen valakivel jót! Legyen jó és kedves a születésnapján! Nem gondolja, hogy aki jó, annak jobb a sorsa? (hízelegve)
PÉTER: Drága-drága Ágnes. Maga megsajnálta ezt a embert? Maga arra kér, hogy engedjem be, ide, hozzánk-közénk, hogy ez a külföldi úr itt éljen, taxizzon ebben a városban, ahol úgy is annyi a szerencsétlen taxis. Arra kér, engedjem be, hogy majd itt lakjon nálunk-velünk, hogy majd itt nősüljön meg, hogy nálunk csináljon boldogtalan gyerekeket. Bizony-bizony, maga most azt kéri, hogy a pasast engedjem be csak azért, mert ugyebár ma születésnapom van, és mert maga tudja, hogy... Nos, kedves Ágnes, na, nem! Ebből elég! Szentimentális okokból nem tudok beengedni, erre nincs előírás, hiszen senki sem akar már egy ilyen taxisofőrt, érti? Ezen a kerek Földön nem akar már igazán senki senkit. Érti? Mindenkinek elege van a jövésmenésből. Mi pedig ülünk ebben a rohadt irodában, ebben a büdös országban, és úgy teszünk, mintha nagyon demokratikusak lennénk, mert ugyebár megkérdezzük, hogy bántották-e az urat, égették-e a bőrét cigarettával, aztán szépen feljegyezzük, aztán udvariasan megkérdezzük, hogy van-e erre bizonyítéka. Úgy teszünk, mintha érdekelne bennünket, él-e az anyja vagy sem. Pedig eldöntött tény, visszamegy hazájába...
ÁGNES: Bravó, maga tényleg olyan, mint amilyennek... Leírták!
H: - Hoppá! És azt nem írták, hogy egyetlen dolog menthetné meg ezt az urat is, drága Ágnes..., egyetlen dolog... hehehe. (Röhög.)
ÁGNES: Mi volna az?
PÉTER: Ha a taxis barátunk megnősülne.
ÁGNES: De nem ismer senkit... Honnan vegyen ez a szerencsétlen magának egy feleséget? Itt?
PÉTER: Hmm... Ugyanarra gondolunk? Ön is szabad.
ÁGNES: Kikérem magamnak! Na nem, na-na, azt azért neeeeem...
PÉTER: Nos, hogy is mondta az előbb? Aki jó, annak jobb a sorsa? I-i-is? Nos, tessék-tessék! Itt az ember! Lehet szeretni. Lehet tenni az emberi jogokért. Paaaaneli, vitron! Viheti be a sört a fáradt taxisnak! A nagy-nagy tarka tévé elé! Mehet vele az utcán! Kézen fogva! Állhat mellette a liftben! Ó, kedves asszonyom, ez az Ön férje? Nahát! És mondja csak, milyen az ágyban? Azt hallottam, hogy EZEK nagyon jól tudnak.
ÁGNES: Szemét alak.
PÉTER: Ezt már mondta! De tudja, annyira utálom, ha a maga fajtája az emberi jogokról beszél! Persze, pénteken felvenni az olasz designer ruhát, tüntetni, kicsit jönni-menni a tömegben, kicsit lenézni a rendőrt, igen, ez nagyon kellemes dolog. Kicsit fanyalogva szájalni a kormány ellen, a demó után fölényeskedni az elegáns jazzclubban, kicsit hadonászni a light cigarettával, közben megtervezni a síelést. Na, éjjel meg lenézni a taxist, mert biztosan átveri az embert, mert minden taxis átveri az embert, ha a villanegyedbe viszi az utast, hiszen mindenki csak pénzt akar, de senki sem dolgozik becsületesen, aztán másnap délelőtt telefonálni, kicsit fejfájósan a demóról mesélni, később kicsit szaunázni, squass-olni, jó dolgok ezek így, Ágnes, hagyjuk ezt, hagyjuk...
ÁGNES: Szemétség. (dühösen)
PÉTER: Miért mondja ezt? Nos? Hallgatom! Na? Maga beülne éjjel a barátunkhoz?
ÁGNES: Nem is lakom villanegyedben.
PÉTER: De ott lakik. Három szobás, kis erkélyes magányban! Bútorok, tömött hűtőszekrény, megtömött bankszámla, teletankolt autó. Folytassam?
ÁGNES: Tehetek én arról, hogy a szüleim...
PÉTER: Tehetek én arról. Ezt kántálja az összes gazdag család leánya. Viszi vagy nem viszi az árut? Kiárusítás van, szinte ingyen az öné! Paaaneli! Söröskupak! Rántott csirke, chippendale boy a kanapén, közben meg tv-ből hörög a Sportchannel... Na? Befogadja?
ÁGNES: A saját nyomorát használja fel, hogy nemet mondjon? Mert maga szegény, azért miért kell gyűlölnie a világot? És miért kell ennyire gyűlölnie a nőket?
PÉTER: Mert maguk gazdagok könnyen beszélnek, mert magukat nem érinti a dolog. Nem a maguk bőrére megy a játék! Úgy nagyon könnyű nemesen viselkedni, ha riasztó van a lakásban. Tudja, én is taxiztam egy ideig, ezért tudom, hogy milyen az a kinti élet...
ÁGNES: Ez érdekes. Nekem erről soha nem beszéltek. Szóval maga is taxis volt... Korábban...
PÉTER: Miért szégyen? Még most is taxizom...
ÁGNES: Erre nem is gondoltam... (halkan)
PÉTER: Élni kell. Na, hívjuk vissza az urat? Be kell fejezni a beszélgetést.
ÁGNES: Persze, élni kell. Maga is ül az autóban? Éjjel viszi a részegeket? Kurvákat címre? Maga is kap borravalót? Kap?
PÉTER: Igen. A kurvák adnak, a részegek is adnak, a villanegyedből szinte soha.
ÁGNES: Nem szégyen ez Péter, dehogyis... A munka nem. A szorgalmat mindig be.
PÉTER: Nocsak, nem nevet ki? Nem néz le?
ÁGNES: Hát ennyire... ennyire... olyannak látszom... (elbizonytalanodva)
PÉTER: Amióta együtt dolgozunk... azóta... (Laposüveget vesz elő, iszik.)
ÁGNES: Hallgatom...
PÉTER: Hagyjuk... Igyon egy kortyot. Pálinka. Vagy nem bírja a finom gyomra? Jobbhoz van szokva?
ÁGNES: Teljesen hülyének néz? Mit gondol, miért ülök itt maga mellett? He? Mit gondol? Na, mit gondol?
PÉTER: Tudom, Ágnes, maga biztosan azért üldögél itt, hogy jelentsen. Maga jelent. Kijelent, bejelent, feljelent, lejelent, átjelent meg vissza. Maga azért ül itt, hogy ellenőrizze, helyesen ellenőrzök-e? Maga azért van itt, hogy megállapítsa, és persze jelentse: a Péterke nem tartotta tiszteletben a menekült jogait. Maga azért van itt, hogy jelentse: nem jelentek rendesen. Maga drágám, ugyebár azt hiszi, hogy odafönt olyanok ülnek, akiknek lehet jelenteni? Nos, jegyezze meg: soha senkinek ne jelentsen, mert megbánja. Minden jelentéssel önmagát jelenti fel az ember. Ezt nem tudta, Ágnes? Pedig régi bölcsesség! Ne pedálozzon már annyira!
ÁGNES: Amióta itt dolgozom ebben a nedves szobában, fáj a fejem. Mintha ezer darázs repkedne a homlokom mögött. Azt hiszem, a maga szövegétől fáj!
PÉTER: Csak nem a lelkiismerete kínozza? Mert ezt én ismerem. Az ember kilép az utcára, megy hazafelé, felszáll a villamosra, nézelődik, bámulja az embereket, aztán eszébe jut, hogy valaki nem jöhet ki ebből az épületből, majd jönnek érte, végiglökdösik a folyosón, bezárják az alagsorba, végül visszaküldik. Magának nem jut eszébe ilyesmi, ha megy hazafelé? Nem jut eszébe valamelyik barátunk? Hiszen lehetséges, hogy valóban üldözik, hogy valóban várják a repülőtéren, és ha gép leszáll, már a kifutópályán félholtra verik. Na, igyunk!
ÁGNES: Adjon nekem is... (Meghúzza az üveget.)
PÉTER: Nocsak!
ÁGNES: Igazuk volt! Megmondták, vigyázzak! Maga nagyon ügyes, pontosan tudja, kinek mi a gyenge pontja, mindenkit tönkre tesz! Nálam is hamar rájött, hogy nehezen bírom a lelki zsarolást, és igazuk volt, amikor azt tanácsolták, hogy legyek óvatos, ne meséljek magamról, mert maga mindent kiforgat. Na, elérte, hogy kínoz a lelkiismeret, hogy nincs nyugalmam többé, elérte, hogy rossznak érzem magam. Hívja vissza az embert! Kérem, essünk túl rajta. (Kinyitja az ajtót, kiszól.), Kérem, jöjjön be, folytatjuk! (A kérelmező visszajön. Láthatóan dühös.)
KÉRELMEZŐ: Nem akarni várni! Eleget ülni. Ülni az életemben. Ülni, falat bámulni. Nézze meg maga fehér falat. Nézze meg maga rácsot, koszos vécét. Kiabálni már megtanultak itt, tiszta vécét még nem, klozettpapír még nem. Lökdösni megtanultak, rugdalni megtanultak itt, jó ételt adni, tiszta ágyat nem.
PÉTER: Na, hogy felébredt!
KÉRELMEZŐ: Tessék engem engedni! Nem csinálálnláli semmit...
PÉTER: Maga tegnap az adatfelvételnél azt lalalalázta, hogy az anyja meghalt a rendőrségen, később pedig azt is mondta, hogy az anyja vendégül látta a turistákat. Na, koma, hogy is van ez? Tudja, itt nem lehet ám hazudozni. Az pedig, hogy az anyja a rendőrségen halt meg, nem jelent semmit. Az még nem bizonyíték, hiszen beteg is lehetett. Különben is, a szegény taxis soha sehol nem lázad, igazán nem.
KÉRELMEZŐ: Mindig csak esküdni amióta elhagytam otthont, leírni nevemet, már milliószor felelőségemben kijelenteni, hogy igazat csak nagyon tisztán mondok... Mindig kérdezni: igazat mondani? Nem-nem hazudni? De kérdés: igazat kérdezni? Igazat jelenteni ajtó mögött? Igazat írni aktába? Nem hazudni, ha belenezni in my eyes? Te lenni jó hivatalnok? Kicsi lány, most mondani igazat... (Hosszasan Ágnesre néz, a lány lehajtja fejét.)
PÉTER: Szóval valóban taxizni akar? Szóval, magát üldözték? Biztos benne, mit akar? Tudja, mire vállalkozik? Micsoda bátorság. Tudja, hogy a taxis ebben az országban senki. Érti? Tényleg senki! A taxis, olyan, mint a kurva. Vár, vár, vár, vár. Uram, tud Ön várni? A hidegben? Valahol éjjel? A külvárosban? Tud várni még akkor is, ha kalapáccsal beverik a szélvédőt? Még akkor is, ha késsel kiszúrják a gumikat? Még akkor is, ha masztinót heccelnek magára? Tudja, idegen országban rosszabb, mert az idegen mindig szánalmas. És tudja mit? Ön nagyon szánalmas lesz. (Hosszasan nézi a kérelmezőt.)
KÉRELMEZŐ: Kisasszony, figyelni? Ez az úr sérteni! Ágnes, figyelni?
PÉTER: Mi folyik itt? Ismerik egymást? Mi ez itt?
ÁGNES: Igen, igen. (Gyorsan, zavartan) Tudja, az úr most elmagyarázza Önnek, hogy milyen is itt az élet. Valamivel csak meg kell indokolnia, ha visszaküldi.
PÉTER: Ezt nem értem. Mit beszél maga itt összevissza?
ÁGNES: Értse meg, ennek az úrnak, meg kell, kel-le-ne végre korrekt módon kérdeznie, miért is jött el Ön a hazájából? Meg kellene kérdeznie, hogy nemzetközi szerződéseket, hogyan szegik meg a hazájában! Hiszen csak így mondhat indokoltan nemet, vagy tévednék? Vagy egyszerűen csak úgy nemet mond, Péter, mert ennek az országnak nincs ilyen emberre szüksége? Nem is azt nézi, miért jött, hanem hogy mire jó nekünk ez az ember? Hogy mire jó? (dühösen) Hol van itt az emberiesség? Maga mindenkivel ugyanezt csinálja! A menekültekkel, a nőkkel... Miért nem adja meg neki az engedélyt?
PÉTER: Maga most mászott ki az iskolából? A humanizmus szót csak a nagyon tapasztalatlan vagy nagyon naiv emberek használják! Mellesleg, maga honnan tudja, hogy mit csinálok a nőkkel?
KÉRELMEZŐ: Mit beszélni? Nem érteni engem? Itt ülni már, várni csak, nincs veszély, maguk itt élni veszély nélkül. Itt lenni humanizmus. Itt van great freedom van. Jönni busz, postás naponta, lenni ügyvéd, mentőautó, lenni este lámpa utcán, orvos, lenni hivatalban sor..., ő-ő ..., sorszám is, lenni kiskert a hétvégére, mozi, kutya száján öv, szabály is lenni, de szabály maga kinevetni, pedig engem szabály nemzetközi véd, nem támad... Ezt te most nem érteni, én tenni panaszt, menni, nekem ez a jogom nemzetközileg elismert jog. Én írni, hogy Te nem írni. Veszély? Maga itt élni nyugalom. Ez nem jó, Ön hivatalnok..., korrektnek kell lenni. Ez szabályzat írja le, hogyan viselkedni menekülttel. Engem Ön most korrekt módon vizsgálni. Kérdezni, adni engedély?
PÉTER: Ezt meg honnan veszi? (bizalmatlanul)
KÉRELMEZŐ: Akkor most felállni, menni panasziroda. Nemzetközi! Ágnes tanú, ő mondani, hogy Te micsoda ember. Ö emberem nekem. Segít. Te előbb megütni! Rúgni hasamba, nekem vérzik gyomrom. My body is. Én mondani ezt nekik! Na? Magnószalag lejárni! Nem venni észre!
ÁGNES: Na, most mehet a proli gőgjével, ahová akar... (Sziszeg.) Most végre azt is visszakapja, amit nőkkel szemben elkövetett... Miattad egyetlen nőnek se mossák ki a gyomrát. (A magnót piszkálja.)
KÉRELMEZŐ: Yes, most lenni okos. Most lenni fölény! Most lenni... Most nevetni!
PÉTER: De uram, minden rendben van. Maga itt maradni! Adni engedély meg. Látni ezt? Nagy bélyegző! Tanulni meg, ez fontos szó, hogy bélyegzi. Bélyegezőt akarni? Tanulni, hogy mindig megköszönni előre. Neked lenni nagy szerencse! Ágnes gazdag lány kedvelni Téged. Mondani az előbb, hogy vinni magával szép lakásba. Ágnes humanista, menteni Téged, megosztani vagyont, megosztani ágyat, mert Ágnes hinni abban, hogy minden ember egyenlő. Ágnes hinni abban, hogy lélek nemes, végtelenül nemes, ő segíteni. Kérni előbb engem, adni engedélyt, mert ő felelősséget vállalni. Te jönni országomba, én beengedni Téged, mert Te bátor lenni, szeretni igazat. Ilyen magyar kell nekünk, aki áldozatot hozni ezért az országért, valódi áldozatot, mert szereti, nemcsak használja ezt az országot... (Hosszú csönd.) Nem megy tovább. Ez marhaság. Feladom. (Fáradtan legyint.) Nem tudom folytatni. STOP!
KÉRELMEZŐ: Miért bújni most ki? Miért nem vállalni? (Kiabál.)
ÁGNES: Mert fél. (szomorúan) Egyszerűen csak fél.
PÉTER: Tudom, nem szabad beengedni. Ágnes, most magán a sor (hosszú csönd), én kifogytam az érvekből. Eddig bírtam, tovább nem.
KÉRELMEZŐ: Oké-oké! Take it easy. Mondom varázsszót, és vége lenni: Alice in the Wonderland. Most vége! Értik? Csönd! Vége! (Mindhárman elengedik magukat, leülnek. Ágnes, Péter rágyújtanak egy cigarettára. A Kérelmező járkál, olvassa a noteszét, magyarázni kezd.) Tudom, nehéz hetünk itt. Mindenki ideges. Nincs erő már. A negyedik nap critical... Mindig így lenni. No energy, de oké. Ma lenni csütörtök. Holnap még motiváció tréning. Aztán menni a családhoz. (Olvas.) Én elégedett. Jó lenni stresszfaktorok Önök. Én büszke magukra, önmagukra büszke lenni. A tréning jó, a manegmant elégedett. A pontszámok jók.
ÁGNES: Istenem, de jó lesz. Napozni, bort inni. (Nyújtózkodik.) aludni. Végre egy.
PÉTER: Akkor sem engedem be. (Röhög.) Nem és nem.
KÉRELMEZŐ: Vége van, nem érti? My job: nekem ma vizsgálni kellett, te lenni erős? Nem sérteni embert? Kibírni mindent? Soha nem lepődni meg? Még akkor is, ha senki veled. Még akkor is, ha partnered elhagyott. Mert elárult. Képzeld, tárgyalsz, a partnered pedig ellened. Bizony, így volt mondva neki! Te látni ezt jól! Mit kell mondani reggel, délben, este? A jelszót kérem. Hangosan. Mondani jelszót.
ÁGNES: Az üzlet háború. Nincs kegyelem! MI VAGYUNK A JÓK! (vidáman)
PÉTER: Nincs kegyelem, wow. (fáradtan) Taposd ki a belét.
KÉRELMEZŐ: Jól van, jól van. Fáradt most? Te jól formálni (Olvassa a noteszét.) a dolgot. Hmm, let´s see. Nem engedni országba, jól kérdezni, bizonyítani kell. Hiszen (nevet) soha-soha nem adni igazolást arról, hogy kínozni embert. Soha nincs arról igazolás. Remek ötlet a dokument gondolat. Lenni pozitív érvelés. Smart. (A kérelmező kimegy, a lány Péterhez fordul.)
ÁGNES: Nekem kell ez a munkahely (Sziszeg.). Pénzt akarok keresni! Két év múlva a kabriómban akarok ülni, három év múlva be akarom járni a világot. Látni akarom a Tadzs Mahalt, a piramisokat, látni akarom a Grand Canyont, és ha ezek ezért azt követelik tőlem, hogy tagadjam le az anyámat, letagadom. Ha azt követelik, hogy reggel mondjam el hangosan: Mások másmilyenek, és ez így van jól, elmondom. Ha azt követelik, hogy üljek egész nap a szaunában, ott ülök... Nem hagyom, hogy elrontsd a dolgot. Te nem! (Sziszeg.)
PÉTER: Istenem (röhög), mennyire vakká tehet valakit a mohóság. Nincs kegyelem! (fáradtan, unottan) Magadban bízzál! Yes-yes. Ugyan, ez baromság. Ki veszi ezt be? (dühösen) Ki gyakorolja a vigyorgást a vécében? Ki ír önmagáról nekrológot, bámul a tükörbe, miközben telefonál? Ki söpri fel az udvart azért, hogy fejlessze önnön handling-jét? Ki ad magának állatnevet azért, hogy aztán majd ebből következtessenek a rejtett énjére? He? Ki coach-olja a munkatársait, tanulja, hogyan lehet ki.ni az átkozott konkurenciával? Milyen iskola ez itt? Az üzlet háború? Nincs kegyelem? Nekem azt mondták, ez menedzserképző intézet., és nem terrorista egyetem. Ugyan, kedvesem. Ez itt egy nagy...
ÁGNES: Átverés? Úgy gondolja?
PÉTER: Nem. Inkább gladiátorképző! Megfojtja a kreativitást. Már napok óta csak az áldott rend és rendszer érdekli őket. A 110 százalék. A tökéletes bebiztosítása a dolgoknak. Hát nem veszi észre, hogy a rizikó szótól szabályosan reszketni kezdenek? Minden meglepetéstől rettegnek. Különben, miért kellett a magánéletemet a tréninggyakorlatba belekeverni? Azt hiszi, nem vettem észre? Azt hiszi, hogy tetszik az ilyesmi EZEKNEK? Szerintem (Suttog.) nem örülnek az indiszkréciónak.
ÁGNES: Azt hittem...
PÉTER: Provokálni akart? Ezt mondták magának ma reggel? Dear Ágnes, a mai gyakorlatban mérgesítse fel úgy, hogy ne tudjon uralkodni magán...
ÁGNES: Miért az? Az első két gyakorlatban magának kellett engem elárulnia. Maga megtette! Ez nem személyes ügy. Legalábbis én nem vettem annak. Nevetségessé tett, röhögtek rajtam és kész! Forget it! A hallgatók konkurensek. Ezt megmondták már az első napon!
PÉTER: Aha, maga aztán kemény nő. Teljesen olyan, mint egy férfi.
ÁGNES: Az is vagyok. Az üzlet az üzlet.
PÉTER: De az egész élet nem üzlet. (Üvölt.) Vagy még az ágyban, szerelmeskedés közben is ezen kell spekulálnunk? A büdös francba, honnan tud maga az én magánéletemről ennyit? Honnan veszi a nőügyeimet? Vagy ez is része a tréningnek? Most is figyelnek bennünket?
ÁGNES: Mert ez a dolgom. (halkan) Tudja, én nem diák vagyok, hanem a cégnél szuper revizor beosztásban dolgozom. A felső szinten. (Laposüveget vesz elő, iszik, közben úgy áll, hogy ne lássa a mennyezeti kamera.) Az iskola rossz emberanyagot küldött mostanában. (Sietve kikapcsolja a mikrofont az asztalom.) Ez titok, nem is szabadna Önnel közölnöm. Csupa képzett, szellemtelen, gyáva talpnyaló jött innen, akit a pénzen kívül semmi sem érdekel ezen a világon. Bármennyire paradox módon hangzik is, de éppen ezért vesztettünk sok-sok pénzt. Tudja, a kreatív embereket, az igazán kreatív embereket csak másodlagosan érdekli a pénz. Ilyen tekintetben sokat tanultunk az emberi lélekről. Tudjuk, hogy kreatív munkatársak utálják a rendet. Igen-igen (Le-föl járkál.), manapság már csak elmaradott, poros személyzetisek hiszik, hogy az a hasznos munkatárs, aki pontosan jár be az irodába. Aki egész nap az asztalánál üldögél, bámulja a ceruzáit (Rágyújt). Tudja, nagyot fejlődött a világ. A kreatív ember mohó., de nem úgy, ahogy azt sokan képzelik. Nos, ennyi. Ezt kell nekünk okosan kihasználni. A cégnek, érti?
PÉTER: Értem. (halkan, figyelmesen)
ÁGNES: Nézze, maga tetszik nekem. Ajánlani fogom, mégpedig a megfelelő helyre, és akit én ajánlok általában a cégnél... (Hosszasan nézi a férfit, mosolyog.)
PÉTER: Értem...
ÁGNES: Mit ért maga? (bizalmatlanul)
PÉTER: Nos, hogy akit a szívébe zárt...
ÁGNES: Nem szemtelen maga egy kicsit?
PÉTER: De.
ÁGNES: Miért?
PÉTER: Mert becsülöm magam. (Előveszi a laposüveget, iszik.)
ÁGNES: Ezt hogyan érti? (Nevet.)
PÉTER: Tudja, ha manapság a férfi nehéz helyzetben van. (Elhallgat, vár.)
ÁGNES: Folytassa csak, nem kedvelem a hatásszüneteket.
PÉTER: Mert a nők okosak lettek. (Nevet.)
ÁGNES: Nocsak. Feltűnt?
PÉTER: Fel. De mit csinál egy férfi, ha...
ÁGNES: Már megint ez a szünet. (szárazon) Nem unja?
PÉTER: Szóval... mit csinál a férfi, ha tetszik neki egy nő? Mit tehet ebben a háborús üzleti világban?
ÁGNES: Nem értem.
PÉTER: Miért nem? Nem akarja érteni? (gúnyosan)
ÁGNES: ÖÖÖÖ (zavartan) Nem tudom... mire is...
PÉTER: Maga gyönyörű nő, kedves Ágnes.
ÁGNES: Ezt értem. (Kacéran nevet.)
PÉTER: Mondja csak, maga biztosan úszik a bókok özönében? (Felugrik az asztalra, hadonászik.) Mondja csak, magának térden állva könyörögnek a férfiak? Éjjel kardvirággal állnak a kapuban? Ágnes, ez az igazi neve? Vagy ez sem volna igaz? (Nevet.) Semmi sem igaz itt?
ÁGNES: Látja, ez igaz.
PÉTER: Szép a neve. Ágnes. Jó kimondani. Ágnes. Kedves Ágnes. Szép nő szép névvel. Ezt nem lehet kibírni.
ÁGNES: Jöjjön le onnan. Bejöhetnek, maga meg az asztalon bohóckodik. Az ilyesmi nem való.
PÉTER: Persze-persze. De mi van, ha most bejelentem, hogy én meg az amerikai központból jövök? Én még vagyok a főnökök főnöke! Asszonyom: én ellenőrzöm magát! Mit szól? (Hosszasan néznek egymásra.)
ÁGNES: Nem jön onnan, de a blöff ötlete kedves. Jót nevettem, taxis úr.
PÉTER: Mit csinál ma este? Eljön velem vacsorázni? Csak mi ketten? Nem messze innen van egy étterem Jó bort tartanak. Van száraz Barolojuk., remek olasz vörösbor.
ÁGNES: Minden nőt odacipel? (szomorúan)
PÉTER: Hogyan?
ÁGNES: Azt hiszi, hogy nem tudom. Azt a kis izét. Hogy is hívták? Azzal is ott volt. Öt nappal ezelőtt.
PÉTER: Kémkedik utánam?
ÁGNES: Ez a dolgom. Ne vegye személyeskedésnek.
PÉTER: Szóval maga. Azt is tudja, hogy az a kis izé.
ÁGNES: Nem érdekel. Ne folytassa.
PÉTER: - Maga nagyon okos nő. Micsoda világ. Végre találok egy nőt, aki okos, szép, büszke, akinek (Leugrik az asztalról, a nő körül kezd keringeni.) jó az illata, akit nem lehet átverni. És pontosan ez a nő.
ÁGNES: Annak a kis hölgynek is ezt mondta?
PÉTER: Nem-nem. Akarja tudni, mit locsogtam neki össze? (Meghúzza a laposüveget.)
ÁGNES: Nem.
PÉTER: Szóval tudja? Ajaj, maga tényleg okos nő! Az a kisizé is a maguk téglásított munkatársa?
ÁGNES: Nem. Ö magától jelent. Tudja, akinek sikerül, aki bekerül közénk, nos, annak egy ideig nincsenek anyagi gondjai. Sok-sok pénzről van szó. A pályázók között rengeteg lelkes ember akad. (kacéran)
PÉTER: Magának gyönyörű a keze Ágnes. Ezt már napok óta szerettem volna megmondani. A kezénél csak a feneke szebb. Tudja, az ilyen fenék., tudja, az ilyen. (Péter hirtelen átöleli a nőt, az asztalra dobja, feltolja a szoknyáját, majd saját nadrágját kezdi gombolni.)
ÁGNES: Miért? (Nem mozdul, nem védekezik.) Miért teszi ezt? Tudja, hogy ezzel mindent elront... ha .hat?
PÉTER: Te kihozod belőlem.
ÁGNES: . az állatot?
PÉTER: A FÉRFIT, te buta liba!
ÁGNES: Nem érde-de-kel az állás?
PÉTER: De az. nagyon érdekel.
ÁGNES: Disznó. (Odakintről zaj hallatszik, a lány ellöki a férfit, kapkodva rendbe hozza magát, leül. A Kérelmező belép.)
KÉRELMEZŐ: Yes. (Lassan szemügyre veszi mindkettőjüket.) Minden oké?
PÉTER: Persze! Mi vagyunk a jók! Nem látszik?
ÁGNES: Mit akar? (hűvösen)
KÉRELMEZŐ: Well, a holnapi programot kell megbeszélni. Holnap paralel learning, mosoly tréning. You must.
ÁGNES: Hagyja. Holnap mást csinálunk. Hagyja csak, megváltoztattam a tervet.
KÉRELMEZŐ: But! De.
ÁGNES: Hagyja abba. (Kiabál.) Kérem, menjen ki. Kérem.
KÉRELMEZŐ: Judit, what´s the problem? Please, explain to me.
ÁGNES: Go! Please, go out. (A Kérelmező méltatlankodva kimegy. What a country., o, my God!, dohogja. Hosszas csönd támad.)
PÉTER: Szóval Judit? Nem is Ágnes? (A lány a fejét rázza.) Akkor, most kérdem én: miben higgyek? Mibe kapaszkodjam, ha semmi sem igaz? Ha még a nevek sem azok? Így nem lehet élni, érti? Így, valóság nélkül. Én legalábbis nem tudok, ha minden változik, állandóan átalakul. Mi pedig? Mi is változunk? Ágnes? Judit? Edit? Kati? Vagy alkalmazkodunk? Hol a határ a kettő között? Lehet, hogy most rosszat mondok, mert itt az alkalmazkodás a legmagasabb eszmei érték, de én nem tudom ennyire feladni magam, érti? Mennyire valós a valóságunk? Kedves Ágnes.
ÁGNES: Nos.
PÉTER: Ugyan. (Leül, hosszasan nézi a lányt.) Maradjon csak csöndben. Hmmm, tudja, maga nagyon szép nő Már napok óta figyelem. A haját, a szemét. A ruhája is., igen, a ruhája feltűnően jó ízlésre vall. Az illata pedig? Az illatáról nem is szabad beszélnem. Bódító. Hiszen., de nem, az illatáról inkább tényleg nem szólok. Maga egyszerűen tökéletes. Igazi férfiálom. Az ilyen nőről, mint maga álmodni szoktak. Egyszerűen gyönyörű. És kedves, és. és.
ÁGNES: Mit akarsz ezzel elérni? Kérlek, felelj őszintén. Mit akarsz? Tervezel valamit? (bizonytalanul) Tényleg szép vagyok? Ugye, nem akarsz.
PÉTER: Tudja, bármit is mondanék, nem fogja elhinni. Maga már elhitte, hogy ne higgyen, hehe! Minden oké? (Sokáig nézik egymást.) Min-den oké?
ÁGNES: Hazudnék, ha azt mondanám: boldog vagyok. Hazudnék. (hosszas csönd) Mondd csak, ismered, az őr történetét?
PÉTER: Nem. (hosszas csönd)
ÁGNES: Egy ember azt hallotta, hogy egy bizonyos ajtó mögött megtalálja az igazságot. Persze, hogy be akart jutni egy ajtón. De az ajtót őrizték, őr állt a kitárt ajtó előtt. A férfi megkérdezte, később, bejuthat-e? Talán, válaszolta az ajtónálló, és le-föl sétált az ajtó előtt. A férfi belesett a nyíláson, de az őr ráordított, hogy bemehet, ha akar, de ő itt csak az első ajtónálló, bent még sok társa állja az útját. A férfi leült, várt-várt. Éveken át. Aztán megbetegedett. Súlyosan. Amikor haldoklott, megkérdezte az őrt, hogy annyi év várakozása alatt, miért nem akart soha senki bemenni az ajtón. Az ajtónálló pedig látta, hogy a férfi haldoklik, azt válaszolta: Ez az ajtó csak egyedül neked volt nyitva. Most bezárom, és elmegyek. A feladatom ezzel véget ért.
PÉTER: Miért mondtad ezt el nekem?
ÁGNES: Mert egyre csak ezen a történeten gondolkodom, egyre csak. Egyre csak ez jár a fejemben. Ismeri ezt? Ismeri, hogy nem tud szabadulni egy gondolattól? Örökké csak ott zakatol az agyában? Nem tud tőle szabadulni.
PÉTER: Jöjjön el velem, jöjjön, elmegyünk egy étterembe, elmegyünk valahová. Jöjjön velem, kérem. Bízzon bennem. Bízzon.
(A szín elsötétül, a lány és férfi mozdulatlanul ülnek)