A háló könyve elé

Sokféle háló létezik. És annál is többfélébb hálóról tudunk. Van, amelyet mi vetünk ki, és akad olyan is, amely ki tudja honnan hull a fejünkre. Az egyikben hal, a másikban lélek, a harmadikban légy vagy dúvad vergődik. A háló a szenvedés tere, és a menekvés eszköze is, ha a kötél és a puszta föld között feszül: be ne zuhanjunk a semmibe, vagy össze ne törjük magunkat a kőporondon. Háló úszik a levegőben, háló himbálózik a sarokban, háló szövi és – ki tudja?! – fogja össze a világot. Mindenkinek megvan a sajátja. Ha rákérdezünk, elsőre senki sem gondol ugyanarra.

Rákérdeztünk. A kapott válaszokból, tehát a háló témája köré épült ez a kötet. Verseket tartalmaz, amelyeket azoktól a költőktől kértünk, akiket az idővel versenyt futva el tudtunk érni a hálón. Igazából nem is szerkesztője, csak a diskurzus fonalát kézben tartó moderátora van a gyűjteménynek. És a szerzők sem csak egyszerűen szerzők, hisz szabadon (vagy belső késztetésüknek engedve) dönthették el, hogy a téma szabta keretek között, mivel járulnak hozzá a közös kiállítás és a kiadvány anyagához.

Élő matériával folyt tehát a munka, a kötet adta válasz pedig az utolsó vers, az utolsó illusztráció beérkeztéig árnyalódott, a mondandó súlypontja át- meg áttevődött, mígnem azt az összképet kaptuk, ami még így, a feketével nyomtatott lapokon is szinte színt játszani képes.

Ezért tehát nem túlszervezett, és nem kényelmes pedantériával szerkesztett kiadványt tart kezében az olvasó. Alkalmi gyűjteményről van szó, amelynek létrejöttében fontos szerepet játszott az esetleges, a véletlen és a váratlan találkozás, s amelynek köszönhetően ezen az énekeltvers-fesztiválon immár nem csak megszólalnak a könyvfedéllel leborított költemények, de kiváló képzőművészek olvasatában, általuk továbbgondolva meg is jelennek az üveg mögött és az olvasó előtt feltáruló könyvoldalakon.