Nagy Farkas Dudás Erika: A semmiből a semmibe

Kiegyenlítődés

Amikor az ember összhangban van saját magával, a környezetével; elmosódnak a határok valóság és képzelet között, külso és belso között, látó és látott dolog egy és ugyanaz lesz - akkor jó.

Csak arról kell leszokni, hogy távol, és kívül keressük a megoldást.

Látóvá válni mindennél fájdalmasabb dolog. Mert felelloséggel is jár a tudás. Néha visszasírom vakságom boldog idejét, amikor még számomra a dolgok azok voltak, aminek mutatták magukat. Mióta nem csak a formát, hanem a tartalmat is látom, minden átértékelodött.

Boldogság van ilyen is, olyan is. Az egyik a vakok boldogsága, mert mentesek mélység és magasság terheitol. A látók boldogsága pedig súlyos sötét, végzetes és feneketlen. Akinek elég az első, jó. Könnyű élete van. Akinek a második kell, megszenved a vélt jutalmáért, ami végül nem csak jutalom, hanem maga a lényeg. Nem cél, hanem az értelme mindennek.

Rilke fájdalmas magánya a szembesülés eredménye. Aki meglátta a másik világot, soha nem felejtheti el, és meglesni következmények nélkül nem lehet.

*

A téli kertben a fával szemben álltam, érinteni is lehetett volna, olyan közel. De nem adtam meg a testnek ezt az örömet. Hagytam, hogy kívánkozzon a hűs kéreg érdes csodája után. Csak a szemem vette birtokba, csak az illatot próbáltam meglopni, közben figyeltem a vágyat, ahogy növekedett, hatalmasodott. Mint a mágnes a vasat, úgy húzott magához a barna, rücskös fatörzs, csupasz ágaival kitárulkozva égnek és nekem. Mélyen magamba engedtem a levegő molekuláiba kapaszkodott illatot, a szememnek hagytam hogy könnyeken át akarjon világosan, letisztult látással látni.

Mi változott? A világ nem állt meg egy pillanatra sem. A dolgok nem csökkentették távolságukat sem egymástól, sem tőlem. Csak a fa és én lettem világon kívüli. A tél mozdulatlanságra kárhoztatta a fát, engem a felismerés bénított le. Egymásra találásunk nem volt véletlen. És társak lettünk a hidegben, ölelésre csábító gondolatokkal ajándékozott meg a felismerés.

Könnyű lángok melegével lépkedtem a ház felé.