Előjáték
Két kecske újságot olvas, egy irányba néz a fejük, a hátulsó szabályos időközönként visszafordult, és azt kiáltja, hogy: é-é-én vagyok a gyilkos. Vonatrobaj. Két férfi sílesikló mozdulatokat tesz. Részeg Rozi táncol.
Részeg Rozi emellett koránt sem gyerek. Ha a rendező azt kívánja tőle, ígéretes tiszteletdíj, vagy ígéretes tiszteletdíj ígérete mellett az utasításban megadott szövegeket is felmondhatja. Ezesetben saját kis asztalkával kell rendelkeznie, ahol a jeleneteket bejelentve, untalan egy-egy felest is felhajt. Az üres poharak jelzik az idő múlását (egy feles = 2 óra, aki másként számítja, hamar elázik), ami pedig - mint Arisztotelész óta ismeretes - a hármasegység egyik sarkpontja.
I. Resti
Hajnal. Megvilágosodik a kopottas vagonban berendezett resti. Az egyik széken pókháló lepte múmia: egy kitartó vendég. A söntésnél testes asszony (Mama). Az asztalokon kockás abroszok. A. a pulton könyököl.
Mama: Nagy nap lesz ez a mai!
Assziszi: Ugyan miért?
Mama: Ma avatják a tartományi járatot.
Assziszi: Csakugyan. De hát egyébként is a tartományban vagyunk, hát önmagába vezet ez a járat. Egyébként meg ezeken a sineken már évek óta nem közlekedik vonat. Benőtte a sineket a gaz. Kecskék legelnek rajta. A maga kecskéi. Miféle járat lesz az? Kecske vonta?
Mama: Kérdezze meg a politikusoktól. Jön majd a polgármester úr is. Engem csak az érdekel, menjen az üzlet.
Assziszi: Üzlet?! Amikor épp ez a büfékocsi állja el az (cinikusan) Európába vezető utat.
Mama: Hát én ezt az én szerény eszemmel úgy értelmezem, hogy ez lesz az a járat, ami majd elindul Európába. Egyszer csak majd összeütődnek a rekeszben az üvegek, és indul a büfékocsi via Appia, vagy mit tudom én.
Assziszi: Ezzel a ronccsal akar maga Európába menni. Bokáig ér benne a kecskeszar.
Mama: Ezzel bizony. Gondolja, hogy Nyugaton még van ilyen. Azt sem tudják már jómódukban, mi az a légyszar az üvegen, mi a műtrágya-bor, mi a cukros pálinka. Már azt is eldöntöttem, milyen nevet adok neki. Nosztalgia Expressz. Aki ide beszáll, az utazhat az időben, visszatérhet a múltba. Nem a múltat kell elfelejteni, hanem a jelent és a jövőt.
Assziszi: Szép kis kilátás.
Mama: Az is jobb lett. Észrevette, hogy letakarítottam az ablakokat?
Assziszi: (Kinéz a jobb oldali ablakon.) Hát, amit látok, az a tengelymagas sár, a három jegenye. (Kinéz a bal oldalin is.) Valamint a bakterház, amiben a maga kecskéi éjszakáznak, meg mellette a kiapadt artézi kút, és a szobortalp.
Mama: Ne becsülje csak le a hogyishívják., a prodzsektemet. Tudja, hányan szálltak már az én járatomra fel. Igaz, az indulást csak egy valaki várta meg. (A székre aszalodott, pókhálólepte figura felé pislant.) Viszont az első föld körüli útra már minden helyjegyem elkelt. Már csak alig pár állójegy maradt, no meg a küszöb. Oda még esetleg föl lehet kapaszkodni. Gondoljon csak bele, a jó hazai ablaküvegen keresztül látni meg a világot. A feles, meg a fröccs mellett. Nyolcvan nap alatt a Föld körül, és közben ki sem józanodni!
Közben belép Részeg Rozi. Notórius alkoholista. Leszámolja az aprót a pultra. Amikor megkapja a felesét, sállal lekötött kézzel dönti gallér mögé. Majd táncszerű mozdulatok közepette, szélesen gesztikulálva mondja.
Részeg Rozi: Kedves Mama, maga lesz a következő polgármester. Annyi szent. Én magára szavazok. Nincs még egy ilyen jó fej ezen a helyen. Egy mobil kocsma! Ez kell nekünk. Nem fér hozzá kétség. Magát meglátom, és bízom a jövőben.
Assziszi: Istenadta derülátás.
Mama: (Felsóhajt) Csak azt nem tudom még, a kecskékkel mi lesz.
II. A kecskék
(A sielők pedig sielhetnek)
Egyik legelészik a sineken. A másikuk újságot olvas. A Magyar Szó 2001. szeptember 21-ei kiadását.
Első kecske: Elolvastad már az újságot?
Második kecske: Mindjárt átrágom rajta magam. (Kisebb szünet után) Láttad? Akik nem kapaszkodnak fel a vonatra, azok vakvágányon maradnak.
Első kecske: Minek felkapaszkodni a vagvágányon veszteglő vonatra?
Második kecske: Ha közlekedne a vonat, nem lenne vakvágány.
Első kecske: Ha közlekedne, átgázolna rajtunk.
III. Dialógus a halálról
(A kecskék pedig legelhetnek)
Két utas érkezik. Mint az egypetéjű ikrek. Ruhájuk és útipoggyászuk is azonos. Arról árulkodik félreérthetetlenül, hogy sielni indulnak. Félszegen a színpadi tér egyik félreeső nézőtér felőli szegletét választják.
Első utas:Nem akarok a sárról beszélni, nem szeretném tudomásul venni a velem történteket.
Második utas:Úgy teszel, mintha semmi sem történt volna, és ha történt is valami, bagatell az egész.
Első utas:El akarom kerülni az önsajnáltatás látszatát is. Ne erőtlenségemről ismerjenek meg, hátha egyszer majd a véletlen körülmények összjátéka folytán az ellenkezőjét tudom elhitetni. Legyen ez az én magánszínházam, amelyben minden szerep az enyém, amelyben legfeljebb meg nem nevezett hóhéraim és áldozataim szerepelnek, s isten óvja meg azt, aki valami csoda folytán tiszteletjeggyel bejut.
Második utas:Nem volt még rá példa.
Első utas:Gondot viseltem róla, hogy mindig csak annyira legyek áttetsző, amennyire egy leszögezett fakoporsó az. Ha valaki kitartóan firtatta, legfeljebb a borítás anyaghibáiról ejtettem szót. Ezt persze csak egy-egy olyan ismerős tehette meg, akivel hosszabb időt töltöttem egy-egy szerelvényen, s aki már-már barátomnak kezdte nevezni magát. Az ilyenektől aztán csak egy másik járatra való távozás menthetett meg.
Második utas:Azt azonban te sem tudtad elkerülni, hogy időről időre ne ugyanazokra az állomásokra érkezz. Meg aztán minden sín menti településben van valami hasonlatos. Ahogyan minden ünnepben is. Hát ha még a kettő találkozik: ha egy közhelyesen vasútállomási estén ér az ünnep, az a halál helyett van.
Első utas:Nem esik ugyan emlékezetem felvonulási teréhez, de megkísérlek ilyenkor saját halálomról megemlékezni. Emlékeim megélt életemről is alig akadnak, vajon csak ezért lenne az, hogy a halál reminiszcenciája élesebb. Olykor már úgy tetszik, mindegyik ilyen részletben ott a pusztulás egy-egy motívuma. Mozaikcserepek, s a kép utolsó kockáját mire letettem, már túl vagyok... Nincsenek ebben élettani részletek.
Második utas:Mintha már akkor is túl lenne az ember azon a bizonnyos percen, amikor életében először vesz levegőt.
IV. Az Orienten
(Kecskék legelhetnek)
(Sielők sielhetnek)
Assziszi két felessel a kezében Részeg Rozihoz ül.
Assziszi: Azt álmodtam, hogy gyilkosság történt a helyi érdekűn.
Részeg Rozi: Nocsak!
Assziszi: Tiszta technicolor volt. Meleg színek, gyönyörű lányok. Illegették magukat a büfékocsiban. Harisnyasusogás. Felpöckölt mellek. Irányított lágyság.
Részeg Rozi: Csakugyan?
Assziszi: Fogadás! Érted, mi az? Svédasztal, húsroládok, kecskesült, saláták. Bólé!
Részeg Rozi: Megáll az eszem.
Assziszi: Senki nem mondta ki, hogy ki halt meg, hogy hogyan végeztek vele. Ott volt mégis a levegőben, és percről percre, egyre közelebb jutottam a megfejtéshez, bár semmi újat nem tudtam meg.
Részeg Rozi: Ja.
Assziszi: Le-föl jártam komoly, öltönyös férfiak és karcsú, ápolt asszonyok között. Észre sem vettem, hogy egy öreg vagy túlsúlyos sincs közöttük. Kezemben a tányér, érted, én meg szúrok a fogpiszkálóval ide meg oda, és érzem, hogy egyre közelebb kerülök az igazsághoz.
Részeg Rozi: No, persze.
Assziszi: Aztán egyszerre csak azt látom, kerülni kezdi a mi Orient Expresszünket egy marhavagonokból álló szerelvény.
Részeg Rozi: A kurva életbe!
Assziszi: Mellénk ér egy kecskékkel megrakott nyitott kocsi. Mindegyik kecske menetirány felé fordítja fejét, mintha élvezné, hogy szakállába kap a szél.
Részeg Rozi: A fenébe is!
Assziszi: S már csaknem el is halad a szerelvény, amikor az utolsó kecske visszafordul, és azt mekegi: é-é-én vagyok a gyilkos, é-é-én vagyok a gyilkos!
Részeg Rozi: És?
V. A kecskék másodszor
(Sielők sielhetnek)
(Ivók ihatnak)
Legelnek a sineken. Közben újságot olvasnak.
Első kecske: Elolvastad már az újságot?
Második kecske: Mindjárt átrágom rajta magam. (Némi szünet után) Láttad? (Idéz) Vajdaság autonóm tartomány, mint Szerbia, Jugoszlávia és Európa alkotó része csaknem mindig az egész ország fejlesztésének mozdonya volt és újra az lesz.
Első kecske: Most meg mozdony. Ezek szerint a mozdonyra kellene felszállni?
Második kecske: És a fűtőnek marad-e ott hely?
Első kecske: Beszarok.
VI. Resti másodszor
(Sielők, legelők, aki csak ráér és játékos kedvében van)
Délelőtt. (A nap igen gyorsan váltogatja helyét). A nappali világosságban még jobban látszik a vagonban berendezett resti kopottassága. A. ismét a pulton könyököl.
Mama: Nagy nap lesz ez a mai!
Assziszi: Ezt már mondta.
Mama: Persze, de ilyen még lehet, hogy nem is volt.
Assziszi: Hát persze, hogy nem. De mért jó ez magának? Nem lesz hol legelni a kecskéinek. Meg aztán, tényleg, mit is kezd velük? Sorsukra hagyja őket, vagy odaülteti a kupé első ablakába, hogy onnan bámulják Nyugat népét, mint két kifehéredett szakállú Lenin?
Mama: Engem csak az érdekel, menjen a bolt.
Assziszi: Ílymódon aztán azt is mondhatjuk, visszatértünk a lenini útra.
Mama: Elektrifikácija, elektrifikácija, elektrifijácija. Tanultam én ám oroszul is.
Assziszi: Majd tegyen a fejükre micisapkát.
Részeg Rozi: (Odaszédeleg) Kedves Mama elvtársnő, maga lesz a következő polgármester. Annyi szent. Én magára szavazok. Én leszek a leghűségesebb aktivistája. Mármint ebben a remélhetőleg Mobil Leninhez címzett kocsmában! Ez kell nekünk. Nem fér hozzá kétség. Magát meglátom, és bízom a jövőben.
Assziszi: Istenadta derülátás.
Mama: (Felsóhajt) Csak azt nem tudom még, a kecskékkel mi lesz.
VII. Az avató
(Kellékes, ruhatáros, színiigazgató, aki él és mozog.)
Nagyjelenet. Mama, Assziszi, Első utas, Második utas, Részeg Rozi alkalmasint tánccsoportot, majd dalárdát alakítanak. Első kecske: és Második kecske: (tekintettel a hétfős szereposztásra) nem marad kecskei minőségében (bár ez kívánatos volna, hisz mégiscsak ők a főszereplők), hanem átvedlik Polgármester urammá és Konferansziévá. Polgármester uram és Konferanszié az alábbi instrukciók szerint jár el. A tér közepén üres szobortalapzat.
Polgármester uram: (Mintegy elemzi az éppen végéhez érkezett vitát.) Most hogy elérkezett ez a történelmi pillanat, amikor vidékünk ismét bekerül az egyesült Európa vérkeringésébe, nem hagyhatom szó nélkül, hogy voltak a reintegrációnak ellenzői is. Halottakról jót vagy semmit, de hogy egy bibliai történetet is felhozzak példaként, bizonyára hallottak már a kaukázusi krétakörről. Nos, a mostohák azt hitték, hogy mi, mint édesszülők majd elengedjük gyermekünk kezét (mondandójának nyomatékot adva felemeli mutatóujját) - csakhogy nem ez történt.
(Mérsékelt taps.)
Polgármester uram: Ez alkalommal megköszönöm műsorunk támogatóinak hozzájárulását. Rendezvényünk nem jöhetett volna létre, ha nem támogatja a. (Kiforgatja zsebeit, de mindhiába) A cédulát sajnos elvesztettem. A mozdonyt pedig minden pillanatban várjuk, bár a jugoszláv vasút, sajnos, megfeledkezett rólunk. De ha mozdonyunk nincs is, vasalt csizmára már telik, adjuk át a szót művészeinknek.
Konferanszié: Most pedig, ahogy polgármester urunk-bátyánk bejelentette, alkalmi kultúrműsor következik. A talp alá való előtt először is egy falubeli tehetség, a negyedikes Epés Pisti olvassa fel fogalmazását.
(Epés Pisti a tér közepére lép. Előbb szégyenlős, később eszelős.) (Közben fúvószene indul.)
Epés Pisti: A falu néha, mint egy faliújság, vagy mint ballagási tablóikon a hentesipari tanulólányok. (A szabad különítmény majoretteket alakít) Máskor, mint amikor az inkognitós Odüsszeusz Penelopé palotájába visszatér. Üresen őröl a malom, díszzászlós felvonulás, majd megkoszorúznak egy szobortalapzatot, amelyről a turulmadár réges-régen elszállt. A tömb öntvénye tisztes kőművesmunka, dicséri a hazai ipart: egy rezsim se tudta szétverni, pedig hurcolászták rendesen - csak az űr púpozódott.
Részeg Rozi: (Büszkén, a mellette állónak) Ügyes gyerek ez a mi Pistink. Kár, hogy senki nem érti, amit ír, de mi azért szeretjük.
(Verbunkosra vált a zene, követi a megfelelő koreográfia)
Epés Pisti: A német itt verte meg a törököt, ma tisztes magyar ünnep, alkalmasint MIÉP-es vendégekkel. Amúgy a kereszténység győzelmének szentelt.
(Polgármester uram tekintete a Konferansziéra villan)
Epés Pisti: Az egyik díszpolgár, aki a tábori misén az első sorban kapott helyet, kifejti: "akárhogy megvakarjuk" (sic.), Jézus is csak zsidó volt, és nem adná Európát egy sámándobért.
Konferanszié: (Erősen megköszörüli a torkát) Köszönjük a kis helytörténeti ismertetőt. Most a helyi néptánccsoport következik.
Epés Pisti: (Szemmel láthatóan nem hagyja magát) Még nem fejeztem be. (Folytatja. Annak dacára is, hogy zajlik közben a néptáncbemutató - méghozzá valamiféle hazafias nótára) Mikes Kelemen, ha ide hazajönne, leveleit visszafordítaná Rodostóba. Az igazi lokálpatrióták, a helység valódi elkötelezettjei mind messze élnek. Mondjuk, Ausztráliában meg Kanadában, évente kétszer gondolnak haza és legalább tíz éve nem jártak itthon. Sokan nem is igen mernek hazajönni, hisz úgymond itt most csak ideiglenesen szünetel a gyilkolás. Pedig csak azt viselik el nehezen, hogy a testi pusztulás ritmusát megelőzve hogyan kietlenedik el, válik lakatlanná a lélek, nemcsak az itt leledző nélkülözők és az új írástudatlanok szelleme, hanem az övék is, ahogy a csonkolt test érzi mindvégig az elveszejtett végtagot, ahogyan a testtől messze hullott kar vonaglik. Mintha lett itt volna valami egészen más is. A testi túlélésre berendezkedett világ az úr a szellem szférája felett. A látszat fenntartása a cél. Könnyebb belátás nélkül hazudni, mint gyanús magyarázkodásba kezdeni. A kényszeresek a politizálásba menekülnek.
Konferanszié: (Túlkiabálva a kisdiákot) Most pedig a Porcsinrózsa dalárda következik.
Epés Pisti: (A dalárda énekelhet Kossuth-nóták pl., de akár lakodalmas rockot is, vagy a Megy a gőzös, megy a gőzöst.) .a szerelvény harmadosztályon utazó közönsége rémülten töpreng azon, hogy mi származik abból, ha a mozdonyt az őrület vezeti. Előre azonban senki nem megy, nem vállalják a lázadás kockázatát, ha meg valaki közülük felemeli a hangját, a padlóhoz szögezik a lábfejét, vagy marhavagonba telepítik, élelem és ital híján. Aki nem tud imádkozni, ne szánja magát utazásra! Az utasok inkább arról társalognak, nincs is célja az utazásnak, illetve, a cél maga az utazás, ami hogyha ilyen, mint ez, kutya lesz az, aki megeszi. S ha megeszi, hát megveszedik tőle.
(Letaszítja a dalárda Epés Pistit a színről)
Epés Pisti: (Immáron a közönség soraiban) Azt kellene eldöntenünk, mit is keresünk itt. Azt mondjuk, puha kézfogások vezettek, és emlékezünk arra a zsebkendőre, amelyet mosdatásaink során megnyálaztak. Itt hallgattuk meg a jóslatokat, és itt vagyunk az isten füléhez a közel. De közben megtudtuk már, a sorsunk végérvényes, imádkozni meg - hiába jártuk meg száz tű hosszát - nem tanultunk meg. Elfelejtünk kiáltani, amikor segítséget is hívhatnánk, szó nélkül tűrjük, ha sanyargatnak minket, ha csontunkat törik. Nyögések persze vannak, de a fájdalom már nem címez meg szavakat.
VIII. A kecskék harmadszor
Konferanszié: Utoljára pedig kis művelődési összeállításunk fénypontja következik. A Mama kecskéi alkotta balettduó.
Miközben a jazzbalett-bemutató tart - mondjuk a Hattyúk tavára -, a kis EPÉS PISTI továbbra sem hagyja magát. Folytatja a nézőtéren át távozva.
Epés Pisti: Alig maradt kiút, mi magunk vagyunk a kert, az almalugassal és a kígyóval, az ágon verekedő galambokkal és angyalok éjszakai szárnycsattogásaival, amikor a zuhanásról álmodnak. A lajtorja eldől, a mélybezúdulás közepette a kéz a létrafokot elengedi. A sebesség egyenletes. Hosszú várakozás, a becsapódás pedig elmarad. Van olyan időszak, amikor minden halott. Nem tudjuk, ki kiáltott, de a visszhang nem akar elhalni. Csak azt szajkózza: még föl lehet kapaszkodni., még föl lehet kapaszkodni.
IX. Még egy dialógus a halálról
Szereplők:
Első utas
Második utas
(És aki még bírja, tehát senki más)
A nagyjelenet lezajlott. Ismét kies, kihalt a játéktér, amelyet ezért újra a szégyenlős ikerpár vesz birtokba.
Első utas:Jaj, hányszor is sétáltam el e szerelvény mellett. Övig érő kecskeszar övezi mióta csak északra fordított orral felszállót fogad, amióta csak - és ezt afféle úticélként is értelmezhetjük - nem megy sehová.
Második utas:Kecskéket és lovakat kötöttek ki hozzá, meg madzagon kutyákat az ott iddogálók, és kerékpárokat támasztottak az oldalához, hogy azokat, mintha magasból nézve csak élősködők volnának, ha jön az új nap, lecsipegesse. Az állóhelyzet okozta halált.
Első utas:Mennyit bámultam sóvárogva az ablakban ülő társaságot, a söntés törzsvendégeit, a vezetőfülkére akasztott ponyva árnyékában italozókat, s a lépcsőt, amely a sárból a fedélzetre vezet.
Második utas:Ezenközben az ablakokban ülők pedig a partot, a sárban caplatókat nézték. Mintha felkapaszkodásuk a megrekedt szerelvényre végérvényesen el is távolította volna őket a valóságtól.
Első utas:Én is ezt szeretném az élettől. Ezért az, hogy most e járműnek alig nevezhető alkalmatosságra - mert most van rá alkalom - felszálltam! Erre az állóműre, ami nem visz sehová, mert az örökkévalóságban vesztegel.
Második utas:Az örökkévalóság pedig az öngyilkosok választott hazája.
Lehajtják fejüket a sínre.
X. Resti harmadszor
(Sielnek a sielők)
(Legelnek a legelők)
Délután. Sőt, most van a nap lemenőben. A polgármester támasztja a pultot. Korábbi fennköltsége oda. Ő is felesekkel mérte a nap óráit.
Mama: Nagy nap ez a mai!
Polgármester uram: Hát persze, hogy az. De mért jó az magának? Nem lesz hol legelni a kecskéinek.
Mama: Engem csak az érdekel, menjen a bolt. Szeretném, ha polgármester úr támogatná a prodzsektem.
Részeg Rozi: (Odatántorog, majd ugyanazzal a lendülettel el is oldalog) Elektrifikácija, elektrifikácija, elektrifijácija. Tanultam én is oroszul.
Polgármester uram: Aztán meg majd a Részeg Rozit is támogassam, mi?
Mama: Polgármester úr, ez egy nagyon komoly dolog.
Részeg Rozi: (Ismét átbilleg a színen) Mobil lokál az őszszakállú Leninhez.
Mama: Polgármester elvtárs, bocsánat, polgármester úr. Valóban egy mobil lokálról volna szó, de ez Rozi belekeveri a kecskéimet.
Polgármester uram: (Mérgesen) Mama kedves, tudja-e mi van akkor, ha egy asszony beleül a mészbe?
Mama: Most ez hogy kerül ide? Nem tudom.
Polgármester uram: Hát mész a picsába'.
Mama: Hát nem Európába?
(Polgármester Uram szó nélkül kidülöngél)
Részeg Rozi: Kedves Mama elvtársnő, maga lesz a következő polgármester. Mondtam. Megkezdtem máris a kampányt. Figyeljen ide: Hogy Lenin is megmaradjon, meg a kecske is jóllakjon, szavazzon a Mamára, ez lehetne a szlogen.
Assziszi: Istenadta derülátás.
Mama: (Felsóhajt) Csak azt nem tudom még, mi legyen a kecskékkel.
XI. A kecskék harmadszor
Legelnek a sineken. Közben újságot olvasnak. Időközben kinőtt a szárnyuk.
Második kecske: Elolvastad már az újságot?
Első kecske: Mindjárt átrágom rajta magam.
Második kecske: Láttad? Az autonómia ellenlábasai is felkapaszkodhatnak még a tartományi vonatra.
Első kecske: A kecskékkel mi lesz, azt írja-e az újság? Mi hol utazunk, első vagy második osztályon, esetleg a tetőn, mint afféle kecske a forró bádogtetőn.
Második kecske: Arról egy szót sem olvastam. Itt csak a decentralizáció szószólóival foglalkoznak.
Első kecske: Muti!
Második kecske: egy pillanatra kiengedi a kezéből az újságot. Első kecske: befalja.
XII. Akár epilógus is lehetne
Fekszik a két bizonyosan szakállas, ám felettébb nőies kecske a szénán. Közöttük Polgármester Urunk teherviseléstől elcsigázottan. Mellesleg az Első utas és a Második utas a síneken. Fejük a helyén. Részeg Rozi meg balettozik. Különösebb szerepe már nincsen. Annyi a dolga, hogy ne legyen potyautas (lásd Sztanyiszlavszkij!).
Első kecske: Nagy nap volt ez a mai!
Polgármester urunk: Ugyan miért?
Második kecske: Ma avatták a tartományi járatot.
Polgármester urunk: Ja, igen. De hát egyébként is a tartományban vagyunk, hát önmagába vezet ez a járat, saját lényege felé. Aztán meg Európában is vagyunk. Oda is hazamegyünk. Csak még a mozdony hibádzik. Egyébként meg ezeken a sineken már évek óta nem közlekedik vonat. Benőtte a sineket a gaz. Ti legeltek rajta, szépségeim. Ti vagytok a pangás haszonélvezői.
Első kecske: Haszon?! Beszéljünk inkább csak az élvezetről.
Polgármester urunk: Kecskelábaitok vonalára mondom, egyenesen a Parnasszusra vezet ez a vicinális.
Második kecske: Gondolod, muci, hogy ez még Nyugaton is kellhet? Azt sem tudják már jómódukban, mi az a légyszar az üvegen, mi a műtrágya-bor, mi a cukros pálinka. Gondolod, hogy helye volna még valamiféle klasszicizáló nosztalgiának?
Polgármester urunk: Kell a kilátás.
Első kecske: (Kinéz a jobb oldali ablakon.) Hát, amit most látok, az a tengelymagas sár, a három jegenye. (Kinéz a bal oldalin is.) Valamint a bakterház és mellette a kiapadt artézi kút, meg a szobortalp.
Polgármester urunk: No, azért ne becsüljétek csak le a hogyishívják.: a prodzsektemet. Tudjátok, hány embert ültettem én már fel az én járatomra. Igaz, az indulást csak egy valaki várta meg. (A székre aszalodott, pókhálólepte figura felé pislant.) Már minden helyjegyem elkelt. Csak pár állójegy maradt, no meg a küszöb. Arra még esetleg föl lehet kapaszkodni.
Részeg Rozi egy újabb felest dönt gallér mögé. Majd táncszerű mozdulatok közepette, szélesen gesztikulálva mondja.
Részeg Rozi: Drága uram, maga marad örökre az én polgármesterem. Annyi szent. Én magára szavazok.
Második kecske: Istenadta derülátás.
Első kecske: (Felsóhajt) Csak azt nem tudom még, a Mamával mi lesz.
(Függöny, ha van.)