Nettitia K. Froese
Abi Al-Maarri tenyere ha csattan

(Fülszöveg)

- Hozsanna az Olvasónak! - hatolt át a bölcs Umar ibn Abi al-Maari fülén a szöveg és érintette meg dobüregében szépen sorjában a kengyelt, a kalapácsot és az üllőt, hogy még az orrtrombitája is beleremeget: ölének gyümölcse, Ibn al-Mukaffa Mahfúz dobbant be apja dolgozószobájába, amit még belengett a matuzsálemi korba lépett gondolkodó tivornyának számító ebédjének, az érett, fekete olajbogyónak, a kecskesajtnak és a pálmabornak a kipárolgása, valamint némi canabis füstje is vegyült a nehéz illatok közé. Mahfúz elhúzta a bíbor-brokát elsötétítőket, és szabad járást nyitott a májusi délután jázmintól illatozó szellője előtt. A szobát robbanásszerűen elborító arany világosság elvakította ugyan a délutáni sziesztájából felriasztott, és valljuk meg, kissé mámoros, de álmában is a posztalkímia alapművén, a magában csak Efezusi betűknek nevezett világlexikonon töprengő, magányának éppen 26.666-ik napját töltő írót, ám látásának pillanatnyi zavara nem gátolta meg abban, hogy jobbjával hatalmas pofont kenjen le a fölébe hajló gyermeke ősz szakállal borított bal orcájára.

- Állandó nevelésed erőmet emészti - dörmögte még kábán a csattanástól bevöröslött fülét dörzsölgető Mahfúz irányába: most is a Zen bölcsességének egyik legnagyobbjával ismertettelek meg - vakarta meg füle tövét a bölcs -, egy tenyér is csattanhat.

- Annak, aki Istent imádja, kissé távolabb kell tőle állnia, így ismeri meg az isteni szeretet örömét - jutott azonnal eszébe a szertelen gyermeknek az idevágó regula, amivel azonnal ki is rukkolt, mert már kissé unta a bölcsesség átruházásának atyja által gyakorolt módszerét:

- Nagybölcsességű atyám, minden tudásnak ismerője - fogott bele érkezésének magyarázatába -, Euszébiósz Eusztathiosz, a Négykarmú Sárkány Pagodájának ura üzeni: gaz verte fel a kertjét, mitévő legyen?

- Sok láb nyomja a földet, amíg útnak nevezik - válaszolta a bölcs, még mindég a fültöve körüli tincseket igazgatva: - Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész földet, üzenem lakásadó gazdánknak - zárta le a beszélgetést a világi hívságokra nem sokat adó Umar ibn Abi al-Maarri, nagyot húzott a pálmaborból, és elzárta elméjét rakoncátlan, szerzetesi magányába való visszavonulását 73 esztendővel megelőzően nemzett gyermekének további csevegése elől.