Beszédes István: Messziről Andromeda

Messziről Andromeda

Kiszólnak épp a vurstliból,
torz szalag száll, orv verkli szól:
nagy nap virradt a hamvvederre,
körhinta áll a Belvedere
udvarán, és ott hever le
részeg tóni, elissza andor,
és bicska landol, karfiolfül,
könyök a fűben, hull-omol tüll,
brokát, kord, bokazokni
kezd el a csőcselék közé beszokni,
s ott jár, hol szépen kirakodtak,
sorjáznak sátrak, kiaszodtak
napon a fehér vattacukros
pálcák, a lőre fogytán, butykos
ütődik fényes lakkcipőnek;
a kamaszfiúk épp célba lőnek.
 
Körhinta áll a Belvedere
dombján, s körül, terelve
az árusokat körülzsongják
a szédelgő tavaszi legyek,
lesznek új vásári legek:
valaki mázsányit ütött,
s ahogyan a kalapács kilengett,
reggeli, déli, esti üdvözlet helyett,
kongatott a nagyharang kilencet,
s forgott még a bolondkerék,
csillagos égen szoknya, derék
felöltő szállt, s hatalmas fészek
csillag kavargott, s levitézlett
a jövendölő, és a jövendölés:
kit nem érintett meg e részlet,
hol megkezdődött az égreszállás,
hol pöröghet már mind a részeg,
s csak megszólít a tetoválás
egy bőrön fel-alá járó sebhelyet,
a porból a zsivány szakálla nevet:
hánynak a körhintán, né'd a!
 
Messziről Andromeda,
látod repülni a részeket:
itt szárnya száll, ott mája, lépe;
repül az űrbe gyomra népe,
melyet Szent Antal megvetett,
s ez a vasárnap megevett!