Beszédes István: Messziről Andromeda

A Bermudánál

Olajos padlóján, a resti

estéin kár volt keresni

az elgurult, kopottas érmét.

 

Király vette fel, bizony,

pengő látszott a profilon;

s az éneklőt, aki ha hangolt,

megbámulták, akár az angolt,

aki leküzdötte szemérmét.

 

Fogott is az a prolikon,

ha akadt közöttük polifon:

a bevert üvegű zenegépnél

flaskába, akik kapaszkodtak,

szóra dehogyis hagyatkoztak,

s meggyászolt minden akasztottat

a fából hajlított fogas.

 

Valaki mondta, "odébb ha állnál,

rokonod él a Bermudánál,

ideje, hogy meglátogasd!".

 

"Kedves bátyám, írok neked,

még mindig akad, ki ittreked,

elfelejtetted ikredet,

tükröt ki tart ott, s ihletett

ivászatokra ki csábít,

könnyebb lett-e a picsád így?"

 

Vonat ha jött, az indóházból

kijött a bakter és lapátolt

az isten háta mögötti vártán:

volt, hogy megállt a helyi érdek,

s bámult a kupéból temérdek

utasközönség álmos népe,

kendőcsomója, kucsmavége,

a szembe-járatot bevárván.

 

Semmiből jöttek, s oda mentek,

kupéban ültek, ott pihentek,

az isten háta mögötti pályán:

szemük meredt a sárga házra,

a talponálló ablakára,

hogy visszanézzen, az arca márvány,

pultra dőlt pityókos kánya.

 

Így telt ivónapok sora,

csak innen nem ment el soha,

ki mind egymás útjába állna;

nem tágít innen cimbora,

nem pártol el a kocsmavendég,

csak az az oktalan növendék,

aki a padlót telehányva

kikorcsolyázott dalolva nemrég.