Beszédes István: Messziről Andromeda

A Bermudánál

Olajos padlóján, a resti
estéin kár volt keresni
az elgurult, kopottas érmét.
 
Király vette fel, bizony,
pengő látszott a profilon;
s az éneklőt, aki ha hangolt,
megbámulták, akár az angolt,
aki leküzdötte szemérmét.
 
Fogott is az a prolikon,
ha akadt közöttük polifon:
a bevert üvegű zenegépnél
flaskába, akik kapaszkodtak,
szóra dehogyis hagyatkoztak,
s meggyászolt minden akasztottat
a fából hajlított fogas.
 
Valaki mondta, "odébb ha állnál,
rokonod él a Bermudánál,
ideje, hogy meglátogasd!".
 
"Kedves bátyám, írok neked,
még mindig akad, ki ittreked,
elfelejtetted ikredet,
tükröt ki tart ott, s ihletett
ivászatokra ki csábít,
könnyebb lett-e a picsád így?"
 
Vonat ha jött, az indóházból
kijött a bakter és lapátolt
az isten háta mögötti vártán:
volt, hogy megállt a helyi érdek,
s bámult a kupéból temérdek
utasközönség álmos népe,
kendőcsomója, kucsmavége,
a szembe-járatot bevárván.
 
Semmiből jöttek, s oda mentek,
kupéban ültek, ott pihentek,
az isten háta mögötti pályán:
szemük meredt a sárga házra,
a talponálló ablakára,
hogy visszanézzen, az arca márvány,
pultra dőlt pityókos kánya.
 
Így telt ivónapok sora,
csak innen nem ment el soha,
ki mind egymás útjába állna;
nem tágít innen cimbora,
nem pártol el a kocsmavendég,
csak az az oktalan növendék,
aki a padlót telehányva
kikorcsolyázott dalolva nemrég.