Beszédes István: Messziről Andromeda

Csak reggel jön meg...

 

Csak annyit láttam, elfutott,

előletek, utánatok?

Míg szél cibált egy ágat,

feldobták őt az árnyak.

 

Láttam, amint lombba bujkál,

aztán egyszerre katapultál,

ha semmi híre se, tudom,

visszatekint a kulcslyukon.

 

Így hagyta el az árnyakat,

csak hallani, ha mondja: "csak",

ha csirren épp, ha szárnya csap;

egyedül száll, sehol csapat.

 

Kerüli mind az árnyvetőt,

csak reggel jön meg, délelőtt,

lehet, hogy ő nem is mozog,

egyhelyben áll, a Föld forog.