Beszédes István: Messziről Andromeda

Hajnali burukkolás

 

Hallottad-e a kertészt sírni,

japánakácok közt ki kószál,

és nyes, ha kell, formáz a rózsán,

hol a zöld sivatag-határszegély?

 

Homokból bukszust, mariskafát keres ki,

elő a porból tuját, füzet locsol,

a légtért a végtelen esővágy berezgi,

vörösség jelzi: ez itt égig pokol.

 

Ha vadgalamb téved be estig,

csattogó szárnyakkal keresni

örökzöld lombot, pihenni mély,

mézgás odvat zokogva kér:

nem volt hiába semmi testi

erőkifejtés, emberfeletti erőfeszítés,

aki a kerteket teremti,

hajnali burukkolásra kél.