Beszédes István: Messziről Andromeda

Sötét van, s mindjárt esik
 
Sötét van, és mindjárt esik,
hajókeresztelőre száll palack,
a címkét majdan felveszik:
törkölypálinka volt, barack.
 
Megnyertük e telet is a várból,
majd elmondhatjuk, hogy lovat ettünk,
hogy répát kapáltunk ki a sárból,
amíg nagy varjúraj lebegett felettünk.
 
Ezt jól hallottuk, hát a károgást
már a télen túli nyelv beitta;
nem hallasz mást szószék felől,
legfeljebb megperdül parittya.
 
Bár nincs Dávidunk, se Góliátunk,
meg se tűrné a középtermet;
csak a félmúlt van, amit kiálltunk,
és máris mennyi dicsekvés termett.
 
Emlék se marad az avatóról,
a képen állók fülében vatta,
és szó sem esik már a hajóról,
s a királynőről, aki avatta.