Beszédes István: Messziről Andromeda

Sötét van, s mindjárt esik

 

Sötét van, és mindjárt esik,

hajókeresztelőre száll palack,

a címkét majdan felveszik:

törkölypálinka volt, barack.

 

Megnyertük e telet is a várból,

majd elmondhatjuk, hogy lovat ettünk,

hogy répát kapáltunk ki a sárból,

amíg nagy varjúraj lebegett felettünk.

 

Ezt jól hallottuk, hát a károgást

már a télen túli nyelv beitta;

nem hallasz mást szószék felől,

legfeljebb megperdül parittya.

 

Bár nincs Dávidunk, se Góliátunk,

meg se tűrné a középtermet;

csak a félmúlt van, amit kiálltunk,

és máris mennyi dicsekvés termett.

 

Emlék se marad az avatóról,

a képen állók fülében vatta,

és szó sem esik már a hajóról,

s a királynőről, aki avatta.