Beszédes István: Messziről Andromeda

Én sajnálom, hogy szétesett

 

Én sajnálom, hogy szétesett

hajóm - az ég derűs volt,

kis hullám paskolt csak a deszkán -,

s mint friss ágyneműbe

estem a habba, s maradt

felfedező utam darabba'.

 

Csak lesz tán még üvöltő vihar,

mikor az ereszték okkal ereszt ám,

füttyent majd akkor éleset

esőkabátos fedélzetmester, hogy

mikor lesz? Egyszer. Meglásd,

megérjük azt!

 

Mit felértékelhet most a szélcsend,

a birtokunk alatt épphogy szétment

cikornyás nevű szirtekért

legvadabb kalandjaiddal fizetsz meg.

 

Indiádat nem ünnepli század,

s az óceán e bánomszigetén

szűk leltár zárja le a szemlét:

vulkán-mitesszer, láva-emlék.

Ilyen a nemlét?