Beszédes István: Messziről Andromeda

Egy üres hajó
 
Hagytad: tested kis barlangjába gyűrje,
mi oly vadul vastagszik felül,
a végtelen nappali sötét.
 
Ilyenkor hogyha toll suhan,
jó hinni, lélek száll e szárnyon,
s az égi csillagos madárnyom
át inni jár a sáron:
az isteneszme, a sosem látható.
 
De aztán telihold jön, mindent átható:
körül a szétlőtt kifutópálya,
tetőzni kezd a semmi hold-dagálya,
s billegve úszik egy üres hajó.