Beszédes István: Messziről Andromeda

Egy üres hajó

 

Hagytad: tested kis barlangjába gyűrje,

mi oly vadul vastagszik felül,

a végtelen nappali sötét.

 

Ilyenkor hogyha toll suhan,

jó hinni, lélek száll e szárnyon,

s az égi csillagos madárnyom

át inni jár a sáron:

az isteneszme, a sosem látható.

 

De aztán telihold jön, mindent átható:

körül a szétlőtt kifutópálya,

tetőzni kezd a semmi hold-dagálya,

s billegve úszik egy üres hajó.