Beszédes István: Messziről Andromeda

Az önkívület körül

De csoda út, szédült tömegben

alig kizöldült ágak hullnak;

semmit se tudhat a töretlen,

a barkarügyek szétgurulnak,

s eldobni marék szirom kerül:

oly nagy az önkívület körül.

 

Lehet, ezt várta, bevonulni,

virág, felöltő hull a porra,

pedig nem fognak megjavulni,

utolér mindent átka sorra,

a legeslegrosszabb teljesül:

ünneplik ki a nyeregben ül,

s alatta szamár tapos a kordra.

 

Ha vigasságba kezd a város,

s kabátbélésre ír a patkó,

az ítélete már halálos,

tudják, mit várnak a lovagtól:

szamár viszi, el nem szelel;

így áldozatnak megfelel,

ha el is ájul majd a vastól.