Beszédes István: Messziről Andromeda

Mert nem jött még meg a feltaláló

Ki kellett szökni már szabadba,

a kerten túlra emberadta

eszköz-kínzószerek közé;

játéknak indult annyi minden,

s veszti hatalmát minden itt benn,

teremt a szellem, s lassan föláll

teremtette száz zsarnoka,

fölépül Néró-csarnoka

- látod, eldobva tű a fűben,

hinta az ágon, kötél a fán,

s hol télen állt meg, vár a szán:

itt birtokolni mit szabadna?

 

Annyi minden rugóra ráng,

ha megfogod, magával ránt

a magakonstruált világba:

eldobod, s szállsz, úgy, mint a labda,

kerengsz körül ugrókötélen,

egyhelyben jársz mókuskeréken,

várat épít benned homok,

csodálják arénád romok,

s a libikóka hátadon

ringatja világod agyon.

 

Ettől, hogy szédült, nyughatatlan,

hogy felhő a füstben, por a habban;

és üresen benne reng a háló,

mert nem jött még meg a feltaláló,

ki pengét vág, ráspolyt reszel,

ki semmiből sokat vesz el,

így földbe ver a drága szándék:

legyen a jónak is ajándék.

 

Kit tarka farsangi mez visel,

mit messze küldtél, az visz el;

te, ki a keresztet felfeszíted,

isteni játékban elveszíted:

csodát tesz az, ha nem hiszel?