Beszédes István: Messziről Andromeda

Hirosima, Nagaszaki, Tabán

Kemény, száradó ruhát, meglehet:

jeges fehérneműt,

mi gémnek, bombázónak integet,

ha nem jött volna,

mit a ruhakötél elvezet,

fagyban görcsöl az övezet,

felzúzmarázott lepedő-lemezt,

félrevert, merev, bajvívó-inget

látott a pilóta s visszaintett.

 

Nyilván megcsalatva tekintget:

úgy tetszik, mi lógott, talpra áll,

a sereg és közbül a keresztes király,

az isten-segítette visszatalál:

tiara költözött a jégergatyára,

számonkérni siet ki elébük a kincset,

mellesleg néhány áldást is elhintett

a pannon kúria udvarán.

 

Kiolvad Hirosima, Nagaszaki, Tabán:

a szellemvitorla lehanyatlik,

elgondolkodik az üdvözlet szaván,

elsírja magát a párnahéj megint,

könnyel bundabugyi, keszkenő telik;

győzhettek volna is penig.

 

Meglepték őket, hogy osontak,

a kiteregetett mosottak;

az udvaron, hol tetten érték,

tocsognak alattuk a récék.

 

Jaj, úgy vigyáztak, ne verjék már fel

a kimeszelt falú bombakrátert,

de kinéz az ablakon, s megmeredne,

száradó ruhát mímel seregje,

kijön az asszony őket beszedni,

mielőtt ismét teregetne.