Kudelász Nóbel: A Triplanulla Kor
Köszönet
- Köszönet a természetgyógyásznak,
- akitől ötszáz dollárért kaphatok egészséget,
- köszönet a papírnak, amelyre írok,
- a tollnak, amellyel,
- az utcának, amiről.
- Köszönet a munkaadónak
- mert nem hagy elpuhulni,
- köszönet a fennvalónak a tízes számredszerért,
- amellyel napjaim tonnasúlyát kimérhetem.
- Köszönet az ajándékoknak,
- hogy emlékeztetnek barátaimra,
- és köszönet az ellenségeimnek,
- hogy annyira emlékeztetnek barátaimra.
- Köszönet néhány nőnek,
- akikkel percekre rövidültek a napok.
- A cigarettámnak a türelemért,
- melynél szelídebben senki se várt meg a dolgok peremén.
- A kávénak köszönet, meg a szerelemnek is,
- mindkettőnek a szívdobogásért, ugyanaz.
- A levegőnek, hogy behatárolt,
- a térképnek, hogy nem.
- Thank you, villásreggeli a szabadban,
- stradpapucs az esőben egy nyáron,
- az Égei tengernek, csak, mert van, tudom, hogy tényleg,
- ha távol is most. Köszönet a túlexponált
- örömért kemény keretben, ami vagyok.
- Hogy lehámlottam a nemlétről.
- A Napnak a vetkőzőszámokért,
- a felhőknek a tócsákért.
- A lendületért, amely nem enged befejezni semmit.
- Az irodalomtörténetnek és -kritikának,
- hogy egetverően sötét
- s így a lényeg, csontfehéren, mégis elővillan mögüle.
- A rossz költőknek és a jóknak,
- hogy a firkászi középút áldásos hiányára
- létükkel rámutatnak.
- Köszönet a nagybetűs egyes szám harmadik személyért,
- aki egyedül áll, tiszta magányban, bennem.
- Köszönet a határoknak is, a vízumkényszernek,
- a seggtönk vámosoknak, a tartózkodási engedélynek
- hogy megmutatják, hol találom magam.
- És neked, mert szomorú voltam,
- És voltak szavaid.
- A világ szélén, mint levlapon a bélyeg
- ilyen sorok fölött állok:
- "Isten jojózik velem.
- Jó, jó, mondja,
- aztán majd megvált, mint belépőt
- a kékharisnya csitri."
