Kudelász Nóbel: A Triplanulla Kor

A Triplanulla Kor

Bizony, bizony, mondom nektek,

nagy idők jönnek.

Beléptünk a triplanulla évébe,

a háromság mekkora ünnepe lészen eljövendő!

Hisz Istennek is három szeme van, kerek,

egyikkel minket néz,

a másik nevet,

a harmadikkal lát.

Bizony, mondom én, az ember hatalmasabb lesz,

és minden angyal a földre száll,

moziba megy és vásárolni tanul.

Nem lesznek határok

és visszaforr az égbe

az Ördög köldökzsinórja is.

Szeretni fogjuk

a négereket

a cigányokat

a zsidókat

és virágot visz majd mindenki

 

az Ismeretlen Katona

az Ismeretlen Elefánt

az Ismeretlen Kékbálna

az Ismeretlen Őserdő

az Ismeretlen Ismeretlen

Síremlékéhez könnyezve.

Bizony, én mondom, úgy lesz

a Triplanulla Korában,

az arab olajág is megtér a népek bokrába,

a papok bort isznak és szenteltvizet pisálnak,

s a gondtól özvegy emigráns írók

útlevél nélkül utazhatnak majd Borneóról haza.*

Én mondom,

lélek imától fedve nem lesz többé,

de még gondolni se fog a rosszra.

 

Túlleszünk a posztmodern szárnytörésen,

és gondos szabályozás eredményeként

nagyobb lesz a csecsemőhajlandóság;

s nem lesz a szerb az albántól népbeteg.

 

Az emberek, mert lelkük szép lesz,

csakis szerelemből lesznek majd öngyilkosok,

rozmaringgal a kabát hajtókáján.

 

Az írók nem fognak egymásnak írni többé,

hanem csakis a nagy tömegeknek,

és ha végre kihalnak a divatos teoretikusok,

 

jó nagyokat fogunk röhögni a markunkba,

sőt, talán az írás is okafogytán lesz majd,

hanem privát célra azért lehet írni ha megvan a megfelelő program hozzá,

és már verset is lehet így írni, hallom.

Csodás, én mondom, csodás kor lesz az, bizony,

meglesz a világbéke,

mindenki rácsatlakozhat majd aki előfizet,

és letölthet magának

a kozmopolita öntudatot.

És minden betegségre lesz gyógyszer

a Triplanulla Korában,

még a szegénységre is lesz védőoltás

és a gazdagságra is,

így a társadalmi partoldalak lassan

közeledni fognak egymáshoz,

és az lesz a menő, ha mindenki más nyelven beszél, nem a sajátján,

a változatosságban, a másságban lesz az erő mindinkább,

mindenki érdekes lesz,

mindenki lehet majd híres,

mindenki lehet Dalí és Dosztojevszkij,

mindenki lehet Nietzsche és Derrida akár

és így már nem is lesz érdekes

hogy az legyen,

és külön nyomaték lesz az újszerűn, a másságon

és ezzel mindenki egyetért,

hogy mindenki más

és egyetlen nagy összhang lesz a létezés,

és így lesz mindenki egy,

mindenki mindenkivel azonos a másságban.

 

Bizony, bizony, mondom nektek,

a nagy idő már a küszöbön

Senki sem lesz korszak- és világidegen.

Nem lesz több krízisirodalom,

 

kríziselmélet,

semmiféle krízistermék nem lesz többé,

nem lesz műsorszünet a létezésben.

Meg kellett szenvedni érte, de megéri, bizony.

A lélek, melyet újra felfedeznek,

mankója lesz a gondolatnak,

melyen az ember

okos fejét fölszegve

az új kor hajnalán

belebiceg a végtelenbe.

 

 

 

* ( lásd:

"Elindult a Horthy-batár,

Japán-magyar közös határ.

Borneó és Celebesz

Magyar volt és magyar lesz!" )