Kudelász Nóbel: A Triplanulla Kor

Ballada a bele nem törődésről

Utánam semmi, semmi nem marad.

Eloszlok, mint a füst, ha értem

halál és élet egyszer hajbakap.

Az ágy kihűl, kihűl a székem,

kihűl a vers csak félig készen,

s egy túlvilági amazonnal

örök légyotton elenyészem.

Szó nélkül menni kell, azonnal.

 

Csak még egy rím, csak az legyen szabad! -

hiába kérem, földi létem

vékony fonálja pengve elszakad.

Na és, mi van? Hisz úgyse kétlem,

hogy itt is éppoly észrevétlen

vagyok, mint ot leszek. Fazonnal

kimért időm ha már leéltem,

szó nélkül menni kell, azonnal.

 

 

 

 

 

Utánam semmi, semmi nem marad.

Miközben éppen hevenyészem,

vékony fonálja pengve elszakad,

s kihűl a vers, csak félig készen.

Kihűl a test, a földi fészkem.

Vagyok, mint ott leszek. Ezennel

tudtomra vettem, hogy, ha éltem:

szó nélkül menni kell, azonnal.

 

Ajánlat

 

Halál! Még nem vagyok egészen

öreg. S a terveim halommal.

Oldjuk meg ezt - ha ára lészen -

szó nélkül. Mennyi kell? Azonnal.