Kudelász Nóbel: A Triplanulla Kor

Kávéhá$ban

 

A zongorán filmslágereket játszik

egy nyakkendős öreg. A karzaton

hülyének néznek mind a nénik, bácsik,

hogy írok itt. A pincér hajzatom

 

firtatja tán, míg elsürög mellettem.

Ukrán asztalszomszédság, jó modor

és bávatag, nyugdíjas kényelemben

dohányzik cseh, flamand, csecsen, komor

 

britán. Magyar csak én vagyok talán.

Pirulva szánt a toll. Mi másra vártam?

Karinthy, Kosztolányi sem talál

 

magára itt, ha újra erre járna.

Nézem magam a kávéház falán.

Árnyékom indul. Én megyek utána.

 

 

New York Kávéház, 1998. Március 24.