Kudelász Nóbel: A Triplanulla Kor

Melyben magára céloz

Elrúgtam húsznál több tavaszt

a lét borától részegülten.

Morzsoltam nyelv alatt panaszt,

füveztem, álmokat megültem,

pecsét gyanánt a létbe sülten

élem, amit lehet. Kaszál

a céltalanság mindenünnen -

szívem a test-tutajra száll.

 

Se pénz, se másegyéb kolonc

a földi búhoz nem köpül le,

s nem laktat el a lelki konc,

hogy állok egyszer üdvözülve

a földi poklon szentre sülve

a mennyben. Túlvilági bál-

ra nincs jegyem előre véve,

szívem a test-tutajra száll.

 

Holnap talán már vége lesz

mi tegnap évtizedre ígért.

Talán a nő keresztbe tesz,

talán halál akaszt ki cégért

nyakamra, és leírja: így élt.

És visszatérni nem dukál

a félig égett gyertyavégért.

Szívem a test-tutajra száll.

 

Ajánlás, magamnak:

 

Nem kis, fekete, messzi pont

a sors a lét céltáblaján.

Saját célpontom én vagyok,

ki szívén test-tutajra szállt.

.