Czirok Ferenc: Göröngylelőhely

Horgászás közben

 

Már majdnem őshüllőként ülök

a nád között a csatorna partján,

szákom s zsebem akár használt ingek

a lyukak alig különböző ikrek.

Nem tudom, mi vagyok, költő-festő

egzisztencia nélkül,

de életem, mint a mutatóujj

a kalapácsütéstől vészjóslóan kékül.

Halért imádkozom, szemem az égre bök,

s vonítanék, akár megsebzett kutya,

de mert nem teszem,

azt gondoljátok nádsíp sír a szikes

bánáti föld felett.