Czirok Ferenc: Göröngylelőhely

Moholon sem küszöb, sem ajtó

 

Meghúzódni és megpihenni jöttek, mint révbe a hajó,

se jámborak, se kőkemény dühöngők.

s az elmenők ... akár a fehér holló,

Valamennyi hírért formába zárták az öntők.

Talán mert Moholon sem küszöb, sem ajtó.

 

Indulhatsz keletnek a faluszoknya-szegélyig,

hol Petőfi őrültje fejét veri agyagos falba.

Faluszoknya szélét mossa szóbeszéd is,

hogy a Tisza sárga nyelve

ártatlanok csontját az agyagból kinyalja.

 

Túl a vasúton nyugatra hív a Nagyút.

Kényelmet ígér, akár lustán hömpölygő folyó.

A Vágy villamosából nem szól rád a kalauz: beszálló...

Nézz vissza bátran, nem vagy te Lót,

amott a torony, s lépésnyire az artézi kút.

 

Ha indulsz más irányba fiatalon még,

Újvidék hív, vagy a tenger, a Dél.

Ott is jártál. Miért?

Hogy elmondd egy olasz lánynak,

a Tisza mentén, hol születtél, valószínű várnak,

és egykor talán sírt is ásnak.

 

Na és hogy magyar vagy, számít-e másnak?

Észak irányába elment már egy egész sereg.

Fogadnak félrevont ajakkal testvéri képmásnak,

s esetleg enyeleg balsorsodon az egyveleg.

 

Nem féltékenység láza, amely leforráz,

ott is, itt is Balkán nyers kutyabőrén jársz.