Czirok Ferenc: Göröngylelőhely

Találkozunk-e?...

 

Mint ferences barát az imakönyvvel,

úgy jártál-keltél az Áprily-kötettel.

s egy gesztussal akár elgyengült vándor

tőled ajándékul

kaptam a könyvet, Kelemen Nándor.

 

Rég volt, valamikor kilencszáz hetvenhétben,

s neked egyedül kellet gondolni a kenyérre!

Miből tellett hát ecsetre, vászonra, festékre?

Évek mosléka árnyékolja léted,

akár ajtód kilincsét, a gyatra emlékezet.

 

Földből vert falak, rongypokróc takar

kivájt odúablakot, hol reggeli fény

váltja mégis a mámoros éjszaka titkát.

Akkor még szerettük a romantikát.

 

Megbecsült költő és orvos fogta pártod,

Emlékeimből az idő oly sokat elvámolt,

de nem kérek igazolást sem erre, sem másra.

Élsz-e, alkotsz-e Kelemen Nándor,

találkozunk-e még otthon, festő-vándor.