- Czirok Ferenc: Göröngylelőhely
-
- Legyen tömeg...
- Cs. Simon Istvánnak
- Pirkad a kékes ér
- a Barna Háton,
- szívünkön abroncs,
- kolostorba vonult átok.
- Csak dongó-zsongó lelkünk
- őrzi még gyökerét a tájnak,
- ősi sírkertünkben
- más nyelven ásnak.
-
- Itt éltünk-haltunk fosszíliáink
- lelkész gondnoka, barátom,
- Csésimon Pista, mondd,
- meddig lehet hívőn élni a tájon,
- hol egy emberöltőt is kinőve
- barbárhazugság tövismagvait
- szórják újra s újra a mezőkre!
-
- Látod, a rím immár kevés,
- több kell, hogy munkádról és rólad
- méltósággal szóljak.
- Ha elgyengül már karod,
- csákányod és tollad,
- legyen tömeg - pimasz és bátor -,
- ki tőled s téged idézve
- a kékes ér mellett,
- a Barna Háton,
- felveri az ősi sátort!
-