Czirok Ferenc: Göröngylelőhely
balladahangon
 
"Ha nem lennék boldogtalan,
talán még költő is lehetnék,
de így, egy szál gatyában
útra kelek magamért,"
Párducz László
 
valahogy belülről viszket
az ujjam hegye
madáchnak elég lett volna
talán egy sor is
"ember küzdj és bízva bízzál"
 
oly nagy volt a párducz
a kamasz költő hite
hogy egyszál gatyában
a jövő öregét kiütötte
s útra kelt magában
hogy verssel a világot
újrateremtse
 
írtuk a sorokat szinte véstük
hogy saját halálunk
csak egy nappal túléljük
 
most hogy megtanultam
hangom már lágyabb
ifjú énem elbukott
de értelem őrzi vágyam
 
itt a volt tengerfenekén
szelíd költők nyomát
fenevadak tapossák
lelkeinkről fiatalon
leráztuk a láncot
de patinás énünk még
felveszi a táncot
 
orvos barátom doktor Párducz
talán eljátszik még
néha a fenevaddal
és gyógyítja más baját
orvosi késsel s néha talán
vigasztaló költeménnyel