Czirok Ferenc: Göröngylelőhely

balladahangon

 

"Ha nem lennék boldogtalan,

talán még költő is lehetnék,

de így, egy szál gatyában

útra kelek magamért,"

Párducz László

 

valahogy belülről viszket

az ujjam hegye

madáchnak elég lett volna

talán egy sor is

"ember küzdj és bízva bízzál"

 

oly nagy volt a párducz

a kamasz költő hite

hogy egyszál gatyában

a jövő öregét kiütötte

s útra kelt magában

hogy verssel a világot

újrateremtse

 

írtuk a sorokat szinte véstük

hogy saját halálunk

csak egy nappal túléljük

 

most hogy megtanultam

hangom már lágyabb

ifjú énem elbukott

de értelem őrzi vágyam

 

itt a volt tengerfenekén

szelíd költők nyomát

fenevadak tapossák

lelkeinkről fiatalon

leráztuk a láncot

de patinás énünk még

felveszi a táncot

 

orvos barátom doktor Párducz

talán eljátszik még

néha a fenevaddal

és gyógyítja más baját

orvosi késsel s néha talán

vigasztaló költeménnyel