Szabó Palócz Attila: a bűn mint líra

 

az elfojthatatlan vágy

 

Sophia mozdulatlanul feküdt az á

gyon a hold bevilágított az ablakon sajátos fényt

adva a tárgyaknak a nő vonagló teste mint egy

a sok Aphrodité-szobor közül

halk léptek hallatszottak a távol

ból megnyílt az ajtó és egy árny suhant be

rajta

már vártalak.

az árny megállt a szoba közepén

vizsgálódott majd leült a fotelbe és nagyo

kat hallgatott Sophia ismét szólásra tárta

a száját de nem szólt némán tátogott a

sötétben tágra nyílt ajakkal csücsörített

te kis türelmetlen. szólt az

árny felállt és a bárszekrényhez libbent

hogy ott pezsgőt töltsön magának

én is kérek de nemcsak pezs

gőt. hallatszott Sophia hangja az árny

neki is töltött és a kezébe adta az aj

kukhoz emelték poharukat és vontatott

mozdulatokkal nyelték az italt

engem is kérsz. kérdezte vi

gyorogva az árny

hiányzol Szilvia nagyon hiá

nyoztál. Sophiában forrt a vágy s meg

kapta végre azt amire oly sokat kellett

várnia.