Szabó Palócz Attila: a bűn mint líra

 

egy előre bejelentett vers folyománya

 

és nem ismerlek téged sem

nem rám vallanak a fegyverek

nem játszom én a vagányt

mi lesz majd, mi a jóhoz elvezet?

miben lesz majd maradásom,

vajon miről szól a tervezet?

mit kérhetnek számon rajtam,

ha majd beverik a képemet?

kire bízzam borongásom,

kiben leljek társra én?

szemem gúvad iszonyában

fordulatom tengelyén

én nem ismerek katonákat

és nem ismerek hősöket

nem találok menedéket

menteni a bőrömet

megbánásra nincs idő

nem mérlegel senki más

a haza szolgál tégedet

és a haza ebben nem hibás

hibákból épül lajstromod

hibákban vész minden el

hibás lényed kamatlábán

csak hibákban élvezel

nem ismered az ismeretlent

és ő sem ismer tégedet

nem tudja, hogy milyen vagy

nem is sejti, mi lehetsz

és nincs benne írgalom

menekvést ő nem ismer

kedvére rángat bárhová

nem kérdez és nem érvel

csőre töltve feszegeti érveit

és parancsszavát tiszteled,

tudnod kell, hogy ki az úr,

ha ajkad széle felreped

feszítővasak feszítenek

a vállukon ott a pánt

férfias izmok gyülekeznek

faragják a katonát

többek voltak egyaránt

többek lehettek volna még

többségükben emberek

s mindegyikük mást remélt

nem ismernek életet

de megismerik csakhamar

megváltják a bérletet,

ó, átkozott légy, tiszti kar!