Szabó Palócz Attila: a bűn mint líra

 

én a költészetből élek

 

miféle sötét ez,

hogy még a tollamat se látom

ha majd megtollasodok egyszer

mert

az

azért még jócskán odébb van

 

én a költészetből élek

 

én a költészetből élek

és jól rímelne erre most, hogy

- félek

de miféle sötétben félnék

milyen sötétnek kellene ahhoz lenni

 

én a költészetből élek

vígan, kacagok

üldözöttek, dúsgazdagok

 

igen, szeretnék,

nagyon szeretnék egy olyan verset írni

egy pont olyat

amin, felolvasva, kacag a közönség,

egy olyat,

hogy populáris legyen

pont olyat

(lehet, hogy az is a baj velem,

hogy szeretnék mindig valaki más lenni,

hasonlítani valakire, amilyen

meg már amúgy se lehetek)

 

szeretném eladni magam

a testem, a lelkem, a versem,

hogy gazdag, jómódú, tehetős legyek,

hogy márka, dollár, frank,

mind-mind a zsebemben ropogjon,

s szemem az ablakon bekopogjon

 

én a költészetből élek

hirdetném fennen,

pedig dehogy!

- kivan a seggem

 

én a költészetből élek

báris,

az tart még ébren

 

én a költészetből élek

báris,

az tartja még

- mit is? -

(de mindenképpen:) bennem.