Szabó Palócz Attila: a bűn mint líra

 

VIA Mákos, balra el és jobbra át

 

egy verset gépelek most a szabadkai Népszínház

ez év júniusi plakátjára

a plakát hátuljára

emlékszel még az 57-es nyárra?

kit érdekel már

ki emlékszik már

hogy mit és kinek, minek, vajon minek

játszottunk akkor

pedig... csak a verset gépelem...

(elkelne egy ép elem) [(belül a versben)]

és az 57-es nyár...

ujjammal a betűket verem - rosszak voltak,

csintalan kölykök - egyre ürülök

akár a zene, oly üres, mert kiürít

őrült hangerő padlófűtésként a föld alól

a szőnyeg alól

alól

a gól

a szőnyegről és a földről - és küszködöm a szavakkal

egyre inkább újra

jó nagy margót hajtottam, hogy a plakát

beférjen egyáltalán a gépbe

mely ledarálja majd - plakátba csomagolja

csak hogy megszülessen már - a vajúdás

kiemelve csak: -----------...

...és messze még a vége

messze még a vég

messzire még Babilon?

...és az 57-es nyár...?

volt úgy, hogy szerettem azt

de szerettem már mást is

céltalanul...

- mint a verset, a darálót, a lilát

a lángot és az ecsetet

mert megteszi a hatást

tompulok

nem sikoly, s nem is sikoltva, és fel sem eszmélve

felkiáltások és kérdések nélkül

magamtól is mentesen

hangtalanul - éppúgy

és súgva sem, semhogy búgva

némán újabb cigire gyújtva - fellélegzés mintegy

nem várva várva már se téged

és vágyva sem

se mást

a mákosi fákat, s a homoktelepet a híd alatt

rajzolt, festett vakolat

némán súgdosok tompa szavakat

megérint egy tompuló mozdulat

ragozzunk halakat

csak hogy ne bambuljak már

hol a lánc esett (eső helyett), hol meg a gumit

fújtuk - emlékszel még?

emlékszel még az 57-es nyárra?

...mely füstként tapadt a szádra

mire is vártunk akkor várva várva?

vártuk, megvártuk és kivártuk

hogy eltompuljunk már

egymás mellett

és vártak a terek

hogy ott üljünk le télen is ha kell - veled

...az 57-es nyárban, akkor még nem is vártam

kezemben a markom - a töltés jobb felén

úszni szeretném (két zárójel között)

ott áll közötte,

játék volt ez is, akár a Revizor, akár a Mise...

én se és te se

mert egymás álmaiból éltünk

és hittünk

egymásnak magunknak

magunkban egymásban

szőttes és faliszőnyeg győztes és faliszőnyeg

...az 57-es nyár a tompaság...

és a 2033-as szoba és a húsz harminchármas szoba

Nyisztor György fia a barna sörbe fúlva

másmilyen zene volt az

más is énekelt

a leghosszabb vers leghosszabb sorában a pince lézer-sarában

57-ben is eljött a tél (vacogott Afrika)