Szabó Palócz Attila: a bűn mint líra

 

Mesterszonett

 

Nem állíthatom magamról semmiképp,

a létező szavak egységre törnek,

itt nem villan ma pengéje a tőrnek,

mondjad el újra hitednek kezdetét.

 

Oly ritkaság, hogy szeretve tisztelünk,

már a főhajtás is csak mímelt lehet,

nagy szavakká vész, mást már nem is tehet,

minden különbözőséget megvetünk.

 

Nemcsak az időnek van számítása,

ezernyi számadat erjed vágyva kínt,

folyton beledöglünk a pusztulásba.

 

Bizonytalanságból épült falaim,

szemünk vakság, a vágyak tagadása,

hogy a vallásnak áldozom napjaim.